Nemzetközi összefogással, tucatnyi hazai és külföldi magán- és közgyűjtemény anyagának felhasználásával született meg A művészettől az életig – Magyarok a Bauhausban című kiállítás, amely a XX. század egyik legjelentősebb művészeti intézményének sokrétű tevékenységét tárja elénk a magyar, pécsi bauhauslerek munkásságával összefüggésben. A tárlat október 24-ig Pécsett, a Modern Magyar Képtár Káptalan utcai épületeiben látható.
– A Bauhaus nem egy stílus – szögezi le Várkonyi György művészettörténész –, ugyanakkor vannak fölismerhető jegyei, amelyek az építészettől a könyvművészeten át a tárgytervezésig mindenben tetten érhetők. A Bauhaus rendkívül sokoldalú képzési modell, de nevével ellentétben nem építészeti felsőoktatási intézmény volt, hanem az egykori weimari szász nagyhercegi képző- és iparművészeti iskolák összevonásából keletkezett, új iskola. Walter Gropius vezette. Az emberi környezet – s annak modellje, a ház – állt figyelmük középpontjában.
– Miként épül föl a tárlat?
– Azt az ívet igyekszik bemutatni, amely a magyarok Bauhaus-beli feltűnésének előzményeitől egészen itteni ténykedésük befejezéséig tart. Ezen belül pusztán az időrend nem volt következetesen tartható, kellett egy olyan csoportosítási elv, amely művészeti ágak, kiemelt műfajok, témák szerint csoportosítja a látnivalókat. Így van, ahol a színház, a bútortervezés vagy épp a könyvművészet áll a középpontban, de külön egységet alkot 1923-as weimari kiállításuk is, amikor megépítettek egy mintaházat, amely teljes berendezésével együtt a Bauhaus szellemi és fizikai értelemben vett produktuma volt.
Azt, hogy miként vélekedik a látottakról a szakértő (Várkonyi György művészettörténész), a határterületen dolgozó (Máthé András belsőépítész) és a civil érdeklődő (Tamás István közgazdász), akikkel együtt néztünk végig a tárlatot, elolvashatják a Pécsi Hírek szeptember 17-én megjelenő számában.
