A végéhez közeledik „A Püspökvár titkai – a Püspöki Palotától a Dzsámiig – a Pécsi Egyházmegye évezredes örökségének turisztikai vonzerővé fejlesztése” elnevezésű projekt. Az Európai Unió által mintegy másfél milliárd forinttal támogatott egyházmegyei fejlesztések révén az idei esztendőre hazánk egyik legkiemelkedőbb vallás- és kultúrtörténeti központjává válik a pécsi székesegyház és környéke.
2012-ben nyílt arra lehetőség, hogy az EU-s projekt keretén belül az egyházmegye több rossz állapotú ingatlanát modernizálják.
– Készséggel és örömmel fogtunk a turisztikai beruházásba, mert nagy lehetőséget láttunk abban, hogy épületeinket és az értékes kulturális hitéletünket bemutató kincseinket fel tudjuk tárni a látogatók előtt – mondta a projekt kapcsán Udvardy György megyéspüspök.
Az egyházi vezető szerint a felújított épületek közül kiemelkedik a püspöki palotának az az épületrésze, amely mindvégig a püspökség használatában maradt. A palota déli részét ugyanis 1950-től 1996-ig azok a szerzetes apácák lakták, akiket ide kényszerítettek, miután a szerzetes közösségeiket erőszakkal feloszlatták. 1996 után az akkori püspök kezdte meg a felújítást. Most a palota keleti részét és azokat az értékes képeket, bútorokat mutatják be, amelyek mindig is a püspökség tulajdonában voltak.
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=oSUnMjIgXeg” width=”670″]
– Ugyancsak sikerült megújítani a püspöki kertet, amit utoljára a hatvanas években sikerült, így már nagyon rászorult a modernizálásra. Ezt indokolta az is, hogy a látogató útvonal is keresztül halad az udvaron, amit szeretnénk megmutatni nemcsak a csoportosan idelátogatóknak, hanem – folytatva a régi hagyományokat – nyári estéken ide látogató zenebarátoknak, akik számára palotakoncerteket tartunk Püspökvári Koncertek címen.
Innen lehet eljutni egy pincerendszeren keresztül az egykori magtár épületébe. Ebben az átjáróban egy olyan tárlatot alakítanak ki, amely a diktatúra alatti egyház életét mutatja be tablókkal, azoknak az atyáknak az életrajzával, akiket börtönbüntetésre ítéltek.
– Ugyanakkor az egész turisztikai elgondolásnak az a koncepciója, hogy mi a múltunknak a részei vagyunk. Amikor például itt az üldöztetési időszakot mutatjuk be, az egyik tabló üresen marad – mert bárki lehetett volna, aki akkor élt és bárki lehet, ha egy újabb egyházüldözés bekövetkezik. Sokszor értetlenül állunk azzal szemben, hogyan történhetett meg egy-egy borzalom, sokszor kívülállóként nézzük, pedig ma is ugyanígy népirtásokról hallunk, iszonyatos szenvedésekről hallunk, tehát egyáltalán nem távoli ez tőlünk. Szeretnénk bevonni az ide látogatókat, képzeljék el, hogy ha ilyen történne velük, akkor mennyire lennének állhatatosak, hűségesek, milyen célok vezetnék őket – ismertette a helyszínt a püspök.
Magában a Magtár épületében lehetünk tanúi az egyház szellemi kincseinek. A tetőtérben egy több mint kétszáz fős konferenciaközpontot alakítottak ki, hiszen eddig nem volt olyan hely, ahol az egyházmegye pedagógusai, hitoktatói, papjai össze tudtak volna gyűlni egyszerre. Itt hozták létre a látogatóközpontot is.
– A tervezett turistaútvonal miatt ide érkeznek a látogatók, itt fogadjuk őket, látjuk el információval, itt kezdhetik meg a túrát. Ugyanitt, a Magtár épületében – ahol két, földalatti pinceszint található még – szeretnénk még egy rendezvények kiszolgálását biztosító éttermet is kialakítani. Ez nem folyamatosan működik majd, de a rendezvényeket képes lesz kiszolgálni. Ez azért fontos, mert a belvárosban több olyan történelmi-kulturális érték is látogatható, amelyek ugyan nem az egyházmegye tulajdonai, de teljesen szervesen illeszkednek a mi épületeinkhez. Nagyon sokan látogatják a várfalsétányt, a feltárt kápolnát, a nemrégen átadott középkori egyetemet. Emellett tudományos konferenciák, találkozók megrendezésére és annak kiszolgálására is lehetőséget biztosít a Magtár épülete.
A projekt során sikerült végleg befejezni a székesegyház felújítását is. Miután a déli tetőszerkezet nem volt megfelelő állapotban, az utóbbi időben többször is beázott az épület. Ezt sikerült orvosolni, így folytatódhat a festmények, falfestések restaurálása – kiemelten a Corpus- és a Szent Mór kápolnáé, ez utóbbi sérült ugyanis a leginkább a beázások miatt. A délkeleti toronyban kiállítórendszert helyeztek üzembe, ahonnan csodás kilátás nyílik a (bel)városra.
Zarándokszállást is kialakítottak a Káptalan utcában, ahol egyszerre akár ötven vendég is kényelmesen elfér. Sikerült felállítani egy egyházmegyei múzeumot is, hiszen nagyon sok érték, kincs és egyedülálló, a török kor utáni időszakra vonatkozó tárgyi emlék gyűlt össze a plébániákról. Ezek jelentős részét sikerült felújítani, így a múzeumban a hitéletet bemutató tárlat nyílik.
– Nagy öröm, hogy sikerült a belvárosi templomot – vagy közismert nevén dzsámit – is felújítani szinte az utolsó pillanatokban. Mind a szerkezeti elemeket, mind a beázásokat tekintve szükséges volt a felújítás. Így egy történelmi sétán tudjuk keresztülvezetni a turistákat – látva a templom török kor előtti szépséges részleteit, a jezsuita kor idejéből maradt emlékeket. Nagyon érdekes a templom amiatt is, hogy a török időben dzsámiként működött, hordozza ennek az időszaknak a karakterét és mégis katolikus templomként funkcionál, jelezve ezzel, hogy a kultúrák nagyon is meg tudnak élni egymás mellett.
