Római kori fürdők, középkori várfalak, sűrű erdőségek, kopár hegyoldalak, zsúfolt kikötők, hangos zene és koktélbárok: ez mind Horvátország és az Adriai-tenger második legnagyobb szigete, Krk. Ha van olyan, akinek ez mind nem kelti fel az érdeklődését, akkor hozzátehetjük a „fekete” embereket, borospincéket és a pazar panorámát is.
Az Adriai-tenger egyik legkedveltebb üdülőhelye a Krk-sziget. Nemzetközi a turistasereg, közöttük rengeteg magyarral. A legtöbben azonban csak a tengerpartokat látják a helyszínen, pedig a kis települések szinte mindegyike sok száz, ezer éve szemtanúja az európai történelem változásának. Várak, erődök, kőfalak váltakoznak a kristálykék tenger partján, miközben a belső területek is olyan gyöngyszemeket rejtenek, amiket minden turistának meg kellene ismernie.
A sziget számokban
Krk az Adriai-tenger második legnagyobb szigete (405,25 négyzetkilométer), szomszédja, Cres után (405,70 négyzetkilométer). Viszont népességében megelőzi, 68 településen tizenhétezren laknak. „Száraz lábbal” csak 1980 óta lehet megközelíteni, ekkor épült meg a majdnem másfél kilométer hosszú krki híd, máig ez bonyolítja le a legnagyobb forgalmat a sziget és a szárazföld között, de az Omišalj melletti nemzetközi reptér is egyre több járatot indít.
Rövid történelem
A szigeten található nagyobb, többnyire tengerparti települések szinte mindegyikén vastag várfalak, erődítményromok árulkodnak arról, hogy nem a békés fejlődés jegyében teltek az évszázadok. Amilyen aprónak is tűnik Krk szigete az Adriai-tengerben és egész Európában, annál fontosabb stratégiai pont volt a történelem folyamán. A római birodalom alatt Curicta néven került fel a térképre, és egy igen fontos csata helyszínévé is vált: Caesar és Pompeius vívott Krk város öblében tengeri ütközetet.
A leghosszabb ideig a Velencei Köztársasághoz kötődő Frangepán grófok kezén volt a sziget, a tizenkettedik század elejétől a tizenötödik végéig. Utána viszonylag független szigetként képezte részét a köztársaságnak, mígnem a napóleoni háborúk azt szét nem verték. A 19. század első felében az osztrákok kezére került, később Isztria részeként betagolódott az Osztrák-Magyar Monarchiába. Az első világháborút követően a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, aztán a későbbi Jugoszlávia után lett az önállóvá vált Horvátország részévé.
Dobrinj
Dobrinj azon kevés neves Krk-szigeti települések közé tartozik, amihez nem tartozik tengerpart. A sziget belső részén egy magaslaton fekszik a kis település, aminek történelmi városrésze egészen elbűvölő. Parányi, de annál varázslatosabb a kis központ a várfallal, ahonnan páratlan kiállítás nyílik a környező erdőkre és a tengerre.
A többi, szigeten található településhez hasonlóan Dobrinj is „kézről kézre” járt a történelem folyamán.
Vrbnik
A városka többek között a bortermeléséről híres: a környéken látható szőlőföldeken készülő itallal sok turistát csalogatnak oda. Na nem mintha csalogatni kellene: a meredek, sziklás, tenger felől szinte megközelíthetetlen, négyszáz méter magasan fekvő település és az onnan az öbölre eső kilátás magával ragad mindenkit. Vrbniket valószínűleg senki sem felejti el egykönnyen.
Čižići
Ezt a kis vízparti települést csak azért érdemes megemlíteni, mert valószínűleg mindenki emlékezni fog rá, aki csak elhalad mellette. A tengerparton ugyanis egymást érik a fekete, tetőtől talpig iszapba burkolózott „strandolók”, akik előszeretettel hemperegnek meg a mocsaras részen. Mindezt az iszap gyógyító hatásával indokolják.
Baška
Baškát elsősorban a strandolni vágyók emlegetik fel a legszívesebben. A többi településhez hasonlóan itt is megcsodálható városfal, történelmi emlékek, templomok, de azért a kavicsos strandokat semmi sem múlhatja felül.
A sziget legdélebbi településén majdnem két kilométer hosszan húzódik a Plaza Vela, ami a nyaraló turizmus fellegvára szórakozóhelyekkel, éttermekkel, bazárral. Persze mindez kevés volna akkor, ha a fürdőzők nem részesülnének az öböl pazar látványában.
Krk
Szinte az egyetlen város a szigeten Krk városa, a sziget központja és névadója. Ebből is kitalálható, hogy a legjelentősebb történelmi-kulturális háttérrel és hagyományokkal rendelkezik – azon kívül, hogy kedvelt strandolóhely is. Fesztiválok, kiállítások koncertek szórakoztatják a helyi lakosokat is.
A szigetnek ez a pontja az, ahol a rómaiak is tanyát vertek, települést alapítottak (Curicum), fürdők és templomok romjai árulkodnak hajdani jelenlétükről.
A városközpont 15. századi várfallal van körülvéve, gyakorlatilag az összes épület több száz éves itt. Ugyanakkor – talán mondani sem kell –, mindegyikük a turizmus szolgálatába állt – butikok, bazárok, éttermek. Csak a huszadik században lépett ki a város a falakon túlra, és kezdett ott terjeszkedni.
Egyébként Omišalj a sziget másik olyan települése, ahol a rómaiak letelepedtek, ez a hely a Fulfinium nevet kapta.
