Csonka Zsófia: az olimpiai arany örök motiváció

A Metropol.hu interjút közölt Csonka Zsófia sportlövővel – a pécsi versenyző már a har­madik olimpiájára készül.

Nem rossz előjel, ha az olimpia előtti világversenyen jól szerepel?
– Pe­king előtt második lettem az előolimpián, s most a februári finnor­szági Eb-n is csapatezüstöt szerez­tünk. Ám sem ez, sem pedig az egyéni ötödik helyem nem olyan kie­melkedő produkció, hogy attól kellene tarta­nom, innen nincs fel­felé.

Kísérti még Peking emléke?
– Sőt, Athéné is. Nyolc évvel ezelőtt még tapasz­talatlan junior voltam, Pekingnek viszont már sokkal komolyabb fel­ké­szülés után vágtam neki. A külső körülmények azonban egyik esetben sem engedték meg, hogy kihozzam magamból a maximumot. Pekingben vírusfertőzés döntött le a lábamról a verseny előtt.

Nagyon csalódott volt?
– Peking után egy év alatt összesen két versenyen in­dultam, a lövészet hát­térbe szorult az életem­ben. Fájdalom és düh dolgozott bennem, s kissé meg is csömörlöt­tem. Úgy éreztem, meg kell újul­nom, ha valamit még el akarok érni a lövé­szetben.

Ezért költözött Madridba?
– A tanulás 18 éves korom óta a második helyre szo­rult az életemben. Szeret­tem volna kipróbálni, mi­lyen az igazi egyete­mis­ta­élet. S erre az Erasmus-ösztöndíj remek lehető­sé­get kínált. Ilyen előz­mények után lettem Eb-ezüstérmes 2010-ben!

Madridban kiélte-e a festészet iránti rajongását?
– Igen, de közben rákap­tam a fotózásra. Egyéb­ként kommunikációs tu­dományokat tanultam, bár gyerekként még bel­ső­építésznek készül­tem.

Miként passzol a finom művészi lélek és a lövészet?
– A fegyvert éppoly lá­gyan kell elsütni, ahogyan az ecsetet végighúzza az ember a vásznon. Mind­kettő belső folyamat, az ön­kifejezés eszköze.

A teljes interjút elolvashatja itt!

Forrás: Metropol.hu