Szoboravatóval, koszorúzással, ünnepi szavakkal tisztelegtek Csorba Győző emléke előtt hétfőn, a kora esti órákban, a pécsi Tudásközpontban. A pécsi irodalom egyik legjelentősebb alakja 95 esztendeje született, több mint másfél évtizede nincs közöttünk.
A Kossuth-díjas magyar költő, műfordító születésének 95. évfordulóján szoboravatással emlékeztek meg Tudásközpont fenntartó, az intézmény dolgozói. A költő Trischler Ferenc által 2004-ben készített mellszobrát a könyvtár régi épületének kertjéből a Tudásközpont nyugati oldala mellé helyezték át, s avatták fel hétfőn megemlékezés és koszorúzás keretében.
Mint azt Staub Ernő a pécsi önkormányzat oktatási és kulturális referatúrájának vezetője beszédében elmondta, a pécsi irodalmi élet legendájának jelenléte az 1940-es évektől az 1990-es évekig állandó volt. Mint mondta, a költő tekintélyéről tanúskodik az a folytonosság is, amely a pécsi irodalmi folyóiratokat jellemzi. A Sorsunk-tól kezdve a Dunántúlon át a Jelenkor-ig.
Rámutatott: Pécsett a politikai vezetőség kénye-kedve szerint váltották egymást az irodalmi folyóiratok és szerkesztőik, csupán Csorba jelenléte maradt állandó, megalkuvás nélküli, független értékrendje, tehetségének bizonyítéka, a kapcsolat különböző résztvevői pedig végső soron tehetsége okán ruházták fel tekintéllyel.
Csorba Győző Pécshez való kötődése meghatározó. Szülővárosát fél évnél huzamosabb ideig sohasem hagyta el. Műfordítói és irodalomszervezői munkája rendkívül szerteágazó. 1985-ben – elsőként a vidéki költők közül – Kossuth-díjat kapott. 1995-ben felvették a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé.
Bibliográfusa és tanítványa, az eseményen szintén jelenlévő Bertók László szerint: „Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát.”
Staub Ernő megjegyezte: Csorba Győző szobra méltó helyre költözik, hiszen mind a Tudásközpontba költőző városi, mind a megyei könyvtárban dolgozott, s személye összekapcsolja a város és a megye tudástárait.
A szoboravatást követően a megyei és a városi önkormányzat, családtagok és a Tudásközpont vezetői helyezték el koszorúikat.
