Idén is eljött Mikulás-napja, a gyerekek nagy ünnepe. Az alkalomból utána szerettünk volna járni a Szent Miklóst övező mondakörnek, ám olyan szétesett, egymásnak ellentmondó sztorikra bukkantunk, hogy már csak annyi biztos: a kedves, pufi nagyszakállú december 6-án a jó gyerekeket megjutalmazza, a rosszaknak egy virgácsot dug a csizmájába. Ezen túl minden homályos.
Kevés olyannyira összetett, összekavart és egybemosott mondakörrel rendelkező szent van, mint Szent Miklós. Az évszázadok folyamán több legenda, több változat látott napvilágot, van, amelyik egy-egy nép saját hagyományaihoz is igazodik, kicsit megint módosítva az eredeti sztorit.
Amit tudunk
Az biztos, hogy Szent Miklós a római Lycia tartomány (a mai Törökország területén van) egyik kis városának, Myrának volt a püspöke a negyedik században. Gazdag családból származván bőven volt vagyona. Az alaptörténet szerint egy este egy szegény nemes háza alatt haladt el, ahol annak három eladósorban lévő szegény lánya élt.
„Pár” változat
Innen ágazik el a történet. Az egyik verzió szerint Miklós hallotta, amint arról vitatkoznak a lányok, ki adja el magát rabszolgának, hogy így fedezze családja kiadásait. Erre titokban egy marék aranyat hozott saját vagyonából és halkan keszkenőbe kötve bedobta az ablakon. Másnap még egy marék arannyal, harmadnapon pedig egy harmadikkal ajándékozta meg a három lányt.
- Egy verzió: Miklós nem egymást követő nap, hanem egymást követő három évben hozta a kis csomagokat.
- Még egy verzió: Miklós nem az ablakon, hanem a nemes ajtaja előtt tette le a csomagokat.
- Egy harmadik: Az ablakok zárva voltak a hideg időben, ezért a szent felmászott a tetőre és a kéményen keresztül dobta be a csomagokat, az egyik lány pedig a harisnyáját szárította, így abba hullott bele az adomány.
- És még egy: a harmadik napon/évben az egyik lány megleste, ki lehet a jótevő, de csak egy piros palástot és egy süveget vett észre – innen jöhet a mai ábrázolás. Hozzá kell tenni, hogy a Coca-Cola is rendkívül sokat tett azért, hogy a pufók, kacagós, jókedvű szakállas, piroskabátos alak maradjon meg a köztudatban.
- Egy utolsó: a harmadik napon/évben az öreg nemes leste meg Szent Miklóst, mikor rajtakapta, az azt kérte tőle, ne fedje fel személyét. Persze eljárt a nemes szája, elterjedt a szóbeszéd Miklósról.
Van olyan legenda is, ahol nem tudódott ki az ajándékozó személye, szárnyra kelt egy pletyka, hogy a közeli Taurus-hegyről Tél-Apó érkezik ajándékokkal.
Egyes verziók szerint Szent Miklós jósága és szeretete miatt hosszú életnek örvendhetett, másutt arról írnak, áldozatául esett a keresztényüldözésnek, elfogták, bebörtönözték. A jóságot is néhol megkérdőjelezik: olyan mondák is fennmaradtak, miszerint az ajándékok mellett azok is rendesen kaptak, akik letértek a helyes útról: virgáccsal vert a kezükre – innen eredeztethető a virgács.
A magyar Mikulás és a szovjet Дед Мороз
A magyar hagyomány szerint Miklós-nap előestéjén (december 5-e), egy Mikulásnak nevezett kis piros göncös apó házról házra járva látogatta a gyerekeket. A csizmákba ajándékokat pakoló népszokás csupán száz éve él Magyarországon. Talán még annyi ideje se, hiszen a Mikulás-kultuszt a század derekán (pontosan 1950. december 5-én) felváltotta a szovjet mintára „bevezetett” Gyed Moroz, a Télapó – szó szerinti fordításban Fagy Apó –, aki ráadásul kék ruhában jótékonykodott. Szent Miklós eme megjelenítése már teljes katyvasza volt a különféle kultúrkörök hagyományainak.
Míg a korábbi évtizedekben Szent Miklós a mennyben élt, segítői angyalok, krampuszok voltak, a kommunista időkben már a különféle kultúrák télapói Finnországban laktak és rénszarvasokkal közlekedtek – ez a hagyomány mára is megmaradt. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Amerikában karácsonykor a Mikulás hozza az ajándékot, nem pedig az Angyalka.
