„Drágám, kivinnéd a szemetet? Persze, akkor egy óra múlva jövök!” Ez a párbeszéd akár mindennapos is lehetne Gyűrűfűn. Ide még a kukásautó sem jár, a szemetet a szomszéd faluba, Dinnyeberkibe viszik ki. Persze csak azt a részét, amit nem hasznosítanak újra. Ez a település ugyanis arról híres, hogy mindent felhasználnak, amit a természettől kapnak.
Bár Pécstől csupán 30 kilométerre fekszik Gyűrűfű, a faluba vezető út utolsó négy kilométere igazi kalandtúrának is felér. A köves, földes utat csak nagyon lassan, lépésben lehet megtenni. Szóval Gyűrűfűt nehéz ugyan megközelíteni, megszeretni viszont annál könnyebb.
Röviden a története
Még Gyűrűfű újjászületése is szívet melengető. A falu valamikor ugyan kétszáz lelkes volt, de a múlt században elnéptelenedett: az utolsó lakó 1970. november 25-én hagyta el otthonát. Pedig egykoron még haranglábbal egybeépített iskola is működött itt. Aztán lakók nélkül lassan a házak is „eltűntek” a föld színéről. Gyűrűfű húsz évig aludta így „csipkerózsika” álmát, majd két fiatal gondolt egyet és megálmodta az ökofalut.
– Azt szerettük volna, hogy a falu ne hasonlítson a jól megszokott, egy utcás településekhez, ezért nem egymás mellett vannak a házak, hanem egy nagy telken, ahol mindenkinek lehet egy kis farmja, tere gazdálkodni – mondja Fridrich István, aki az „új” Gyűrűfű egyik megálmodója volt.
[su_note note_color=”#b0edec”]Az elmúlt években költözött ide közgazdász, informatikus, de még nyelvtanár is, aki korábban légiutas-kísérő is volt.[/su_note]
Gyűrűfű okos ökossága
A tervezésénél az egyik leghangsúlyosabb szempont volt, hogy az építkezésnél helyi anyagokat vettek igénybe. A legtöbb ház kőből, fából, vályogból épült. A másik ilyen helyi jellegzetesség, hogy sem vízvezeték, sem csatornahálózat nem köti össze a házakat. A víz fúrt kutakból kerül a házakba, majd az elhasznált vizet egy úgynevezett gyökérzónás szennyvíztisztítóba engedik. Itt a növények végzik el a víz tisztítását, majd utána ezzel öntöznek. Az energiát napelemekkel állítják elő. Helyben termesztenek zöldséget, gyümölcsöt és állatokat is tartanak.
– Maga az elképzelés az volt, hogy egy olyan települést hozzunk létre, ami hosszú távon fenntartható. Aki ide költözik, annak legalább öt-tíz éves tervvel kell rendelkeznie, hogy mihez kezd majd. Ebbe az életvitelbe nem lehet fejest ugrani, de szerintünk mindenki képes lehet arra, hogy itt és így éljen – teszi hozzá István.
Eleinte a betelepülőknek kellett saját házukat felépíteniük. Ez volt az első „akadály” és feladat, amit teljesíteniük kellett. Most már a tizedik família fogadására készülnek.
– Én két éve költöztem ide. Hatalmas váltás volt az életemben. Egykoron stewardessként dolgoztam Budapesten, ma itt helyben is több lábon állunk meg a párommal és legkisebb fiammal – mondja Hevér Éva, aki végzettségét tekintve külföldön is jól megélt volna, hiszen nyelvtanári diplomája van.
Hollandiából költöztek ide
Nem csak Éva az egyetlen, aki a természet felé fordult. Matisz Ilona közgaszdász, Hollandiából jött vissza. Azt mondja, azért tértek vissza Magyarországra, mert a gyerekei bár megértették, amikor magyarul beszélt hozzájuk, nem válaszoltak neki. Gyűrűfű megtetszett nekik.
– Most már mindketten remekül beszélik a magyart, Szentlőrincre járnak iskolába. Én pedig intézem a falu dolgait és kézműves foglalkozásokat tartok. Nem, nem vagyok már közgazdász – meséli mosolyogva Ilona.
Kiknek ajánlják?
– Innen a munkahelyre bejárni nagyon nehéz, így mindenkinek egy olyan megélhetési módot kell találnia, amiből fenn tudja magát tartani itt helyben is. Nekünk van egy vendégházunk, erdei iskolát üzemeltetünk és van 8 lovunk –mondja Hevér Ilona, akinek párja internetet szolgáltat a faluban.
Merthogy internet is van – az ökotudatosság mellett – minden házban.
