Napjainkban hozzávetőlegesen 230 millió ember, a felnőtt népesség 6%-a cukorbeteg. 2025-re ez a szám várhatóan 380 millióra emelkedik, a XXI. század egyik legnagyobb egészségügyi problémájává növekedve.
Magyarországon jelenleg kb. 500.000 cukorbeteget tartanak nyilván, de egyes számítások szerint legalább ennyire tehető azok száma, akik cukorbetegek, és nem tudnak betegségükről. Magyarországon évente 2500 amputációt végeznek cukorbetegeknél és naponta 2 cukorbeteg honfitársunk vakul meg.
A szomorú statisztikákért jórészt magunkat okolhatjuk, hiszen a gyakoribb 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fő oka a „modern” életmód. A mozgás hiánya és a kalóriában gazdag étkezés miatt a szervezet nagy mennyiségben termeli a cukor lebontásához szükséges inzulint, amire idővel már nem reagál megfelelően szervezetünk. Inzulinrezisztencia jön létre, a kezdeti inzulintöbblet helyét fokozatosan inzulinhiány veszi át, és a beteg vércukorszintje emelkedni kezd. Tablettás gyógyszerekkel egy ideig karban tartható a vércukorszint, de előbb-utóbb az inzulin külső pótlására is szükség van.
Alapvető elvárás az inzulinokkal szemben, hogy állandóan megfelelő vércukorszintet tudjon biztosítani, még étkezések esetén is, a lehető legkisebb vércukorszint-ingadozással. Előny az, ha rugalmasan tud alkalmazkodni a terápia a beteg életmódjához, nem okoz kórosan alacsony vércukor-értékeket és alkalmazása nem jár testsúlynövekedéssel. Ez azért is fontos, mert sok 2-es típusú cukorbeteg eleve testsúlytöbblettel küzd. A hagyományos inzulinok esetében a betegek életmódját, napirendjét alapvetően meghatározza az inzulin beadásának ideje és a legalább hat étkezés pontos időponti és mennyiségi betartása.
Prof. Dr. Wittmann István, a Pécsi Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum igazgatója szerint „a hagyományos inzulinokkal összehasonlítva a modern inzulinok jobban alkalmazkodnak a betegek életritmusához. Az étkezés ideje szabadabban választható, a kisétkezések akár el is hagyhatók .Ezt a betegbarát kezelést sokkal könnyebb betartani, ami hosszú távon jobb életminőséget biztosít és a hízás kisebb kockázatát eredményezheti.”
(X)
