Könnyek nélkül sírni az egyetlen tehetségem. Csak az érzés van meg, a fájdalom, de szememből nem csordulnak a sósédes cseppek. Eleinte egy-kettő kiküzdi magát lelkemből, de szinte azonnal elfogynak. Sírásom halk hangját még talán hallhatod, öleléseddel érezheted remegésem, de lelkem átlátszó vérét látni már sosem fogod. Így, ha elég csendben vagyok, s nem szorítasz magadhoz, nem fogod tudni, mikor törtem össze ismét.
Czimber Adrienn – Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola, 11.c
Hirdetés
