10 C
Pécs
szombat, november 2, 2024
KezdőlapAbszolút PécsA „dán hús", a lisztőrület és a burgonyapótló káposzta pécsi esetei

A „dán hús”, a lisztőrület és a burgonyapótló káposzta pécsi esetei

Az első világháború idején az ország megannyi kisebb és nagyobb városában jelentett hatalmas problémát a hátországban maradt magyarok élelmezése. Pécsett is adódtak gondok a különböző alapvető élelmiszerek hiányából, ez pedig érdekes helyzeteket teremtett. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mutatunk be ilyen történeteket, Tegzes Ferenc „Pécs közélelmezése az I. világháború alatt” című írása alapján.

Nagy leleményt kívánt a város vezetésétől, hogy a lakosság élelmezése elviselhető szinten maradjon az első világháború idején. Ha nehézségek árán is, de az élelmiszerínség elkerülte Pécset – írja Tegzes. Ekkor már Pécset is elérte a rekvirálások időszaka, a város terményeinek, vágóállatainak, hústermékeinek jelentős hányadát – miután lefoglalták a pécsiektől – frontra küldték a katonák megsegítésére.

A Nagy Háború idején a frontra szállították az élelmiszerek jelentős részét

A „zárolt” élelmiszerekkel a tulajdonosaik, termelőik semmit nem kezdhettek (nem élhették fel, nem adhatták el), noha Pécsett is óriási hiány volt például gabonából, vagy burgonyából, Pécs tulajdonképpen a természetes élelmiszerforrásait elvesztette (máshonnan sem érkeztek ellátmányok). Ez volt a feketézés, az uzsora, és a többek között ezek ellen létrehozott utalványrendszer kora (Pécsett 1915 elején lépett érvénybe az utalványrendszer).

A Nagy Pécsi Lisztláz

A gabonautalványok kibocsátása során történt egy viccesnek is mondható eset, azaz esetek sorozata. Eleinte úgy tűnt, hogy nem lesz gond a pécsi lisztellátással, ezért inkább megszüntették a gabonautalványokat. Aztán kiderült, hogy mégis csak gond volt a lisztellátmánnyal. Ez a gond az volt, hogy az országos átlaghoz képest valóban nagyobb lisztmennyiségre ráugrottak a pécsiek, mert úgy tudták, hogy jönnek a gabonajegyek. Felvásárolták gyorsan a lisztet, sokkal többet, mint amire igényük lett volna, naponta akár hatszor is vettek a lisztből!

Sorban állás egy üzlet előtt

Lisztlázban égtek a háború idejének pécsi polgárai. Mivel így a pécsiek egy része nem jutott liszthez, ezért a kígyó a saját farkába harapott: mégis bevezették a lisztre és a gabonákra az utalványrendszert.

A „dán hús” és a kóser bélzsír

A húshiányt is érdekes módon oldották meg 1915-ben. Mivel a sertés- és marhahús javát rekvirálták, kényszerből Pécsre hozatták az úgynevezett „dán húst”, ami egy sózott, tartósított hústermék volt. Úgy tűnik, hogy a pécsiek már akkor is hajlamosak voltak a panaszkodásra és az elégedetlenkedésre (tisztelet a kivételnek), ugyanis a „dán hús” finoman szólva sem aratott osztatlan sikert a helyiek körében, mivel az nekik sós volt, és állítólag nagyon nehéz volt vele főzni. Sok magyar városban akkoriban egyébként még „dán hús” sem volt. A város vezetése 1916 elején újból kísérletezett a „dán hús” és konzervek forgalomba hozatalával, azonban akkor sem járt nagyobb sikerrel, mint korábban. A megoldás pedig kifejezetten jól hangzik, noha ezt nyilván fura leírni a Nagy Háborúval kapcsolatban. A város vadhúst vett: 48 szarvast, 1408 nyulat és 406 fácánt, ami jobban tetszett érthető módon azoknak a pécsieknek, akik hozzájuk jutottak.

Ételosztás az első világháború alatt

Vallási problémákhoz is vezetett a háborús élelmiszer-gazdálkodás – írja Tegzes. A pécsi izraelita hitközség tagjai 1918-ban azzal a kéréssel fordultak a város vezetéséhez, hogy a „zsidó családoknak a kóser marhák faggyújának egy része, jelesen a szívet körülfogó zsír és a bélzsír hozzáférhetővé és megszerezhetővé tétessék”, mivel sertészsírral és más egyéb zsírokkal nem főzhettek vallási okokból.

A burgonyapótló káposzta és a répa esete

Burgonyából is nagy hiány volt a városban, a város vezetése – írja Tegzes – nagy erőfeszítéseket téve, burgonyával igyekezett pótolni a liszthiányt, de csak néhány heti szükségletet sikerült beszerezni 1917 közepére. „Pécs szükséglete 400 vagon lett volna, kiutaltak 154 vagont, ténylegesen leszállítottak 93 vagont” – írja. A burgonyahiányt leleményesen káposzta beszerzésével igyekeztek ellensúlyozni. Mintegy 50 vagonnyi káposztát szerzett a város, a nem mindennapi mennyiségű káposzta savanyítása céljából óriási kádakat vettek és még egy savanyítóhelyiséget is béreltek, de hiába.

A krumplihiány idején

A központosítási rendelkezések miatt már nem tudták a városba beszállítani a több mint 600 mázsányi káposztát, lefoglalták a szállítmányt. A burgonyapótló káposzta pótlására ezután répát szereztek be, de a pécsiek nem voltak oda ettől, alig fogyott. A maradékot el kellett adni. Amit nem adtak el, de nem fogyott el, azt tartósították, pontosabban tartósították volna, ha egy hirtelen jött nagy hideg miatt nem romlott volna meg az összes.

Hirdetés
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő