Hirdetés

Filozófia nélkül nincs alap, közös munka nélkül nincs eredmény. A futballt be kell vinni az iskolába, és a pedagógusoknak oda kell figyelniük a gyerekre. Mindezek a korábbi szövetségi kapitány, Dárdai Pál gondolatai – írja a Magyar Nemzet.

A német aggyal és magyar szívvel Berlinben élő szakember szerint a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékeseinek el kéne dönteniük, hogy mit akarnak látni, miért adják a pénzt, különben nem érdemes Eb-re, vb-re jutásról beszélni.

Most Magyarországon lesz egy fiatal, tapasztalatlan társaság, akik előtt egy tapasztalt edző áll. Ez így hirtelenjében elég kevés, tehát ahhoz, hogy ez összeálljon – mi mást lehet tenni –, stabilizálni kell a védekezést, és abból megindulni. Azért kezdtem a védekezéssel, mert az egész csapat szét volt csúszva, és az a legegyszerűbb – mondta a lapnak Dárdai, a válogatott csapatról.

A szakember az utánpótlásról is kifejtette a véleményét: „Magyarországon kevés a gyerek, és ha nem kap megfelelő képzést, ha nem a megfelelő edzéskörnyezetben nevelkedik, akkor mire betölti a tizenötöt, már nagy lesz a lemaradása egy némettel szemben.
Mert az ügyes gyerek, ha ügyessel játszik, rá van kényszerítve, hogy szűkebb helyen oldja meg a feladatát, gyorsabban gondolkodjon. Kinevelik egymást” – mondta.

„Edzőként az a feladat, hogy terelgesd őket, járjon az agyuk. Az életkori sajátosságokhoz igazítva folyamatosan kell építeni a fiatal atletikus képességeit, a játéktudását, a játékkészségét, a taktikai érzékét. Minél kisebb, annál kevesebb a taktika, ahogy nő, annál több. Viszont a magyar emberre, a magyar iskolai rendszerre, a magyar környezetre teljesen más paraméterek vonatkoznak, mint a németre, és nem lehet összehasonlítani a kettőt. Itt egy szervezett képzés van, ezt jó nézni, otthon, úgy vélem, nincs szervezett képzés” – tette hozzá.

Dárdai arra a kérdésre, hogy eredmény vagy képzés, egy egyszerű választ adott a lapnak: „képzés, de eredménycentrikusan.”
„Az ügyes gyerekeket azonban minél nagyobb nyomás alá kell helyezni – kis területen, gyorsabb döntésekre kényszeríteni” – tette hozzá.

Az edző kifejtette a véleményét arról is, hogy mi történik akkor, ha két edző közül az egyik így, a másik pedig úgy dolgozik: „mindez oda vezet, hogy a gyereknek a finommotorikus mozgások terén tizenöt éves korára lemaradása lesz. Majd, amikor bekerül a nyugati közegbe, ahol a nézők, a média, a pénz és a konkurencia miatt nyomáskényszer van rajta, akkor előjön, hogy fiatalon nem tanult meg úgy bánni a labdával, ahogy kellett volna.”

Hirdetés