A minap nyitotta meg kapuit az „Alternatív világok – invenciók, arcok és testek, képzelt világok” című kiállítás a pécsi Művészetek és Irodalom Házában, melynek keretén belül a szervezők olyan festményeket mutatnak be, melyeket különböző pszichiátriai betegségben szenvedő betegek készítettek. A koncepció már önmagában is érdekfeszítő, lapunk azonban utána járt a festmények mögött álló ápoltaknak és az alkotási folyamat érdekességeinek is.
Dr. Simon Mária, a PTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának adjunktusa és a művészeti gyűjtemény gondozója lapunknak elmondta, hogy a kiállításon látható körülbelül 80 kép egy nagyjából 90 éves időszakot fed le. Ebből kifolyólag – tette hozzá a pszichiáter – a gyűjteményben akadnak olyan ősrégi képek, melyek a két világháború közti években készültek, és vannak olyanok is, melyek a ’70-es vagy a ’90-es évekből származnak.
A korai festményeket a pszichiátriai ápoltak teljesen spontán készítették, belső késztetésből – mondta a pszichiáter – majd hozzátette, hogy mivel ekkor még rendes rajzeszközök természetesen nem mindig álltak álltak a betegek rendelkezésére, ezért azok gyakran cigarettapapírra, vagy az ágyukon függő lázlappapírra rajzoltak rögtönzött formákat.
A pszichiáter azt azonban kiemelte, hogy máshogy alkot az a beteg, aki egy klinikán élte le a fél életét, és máshogy, aki csak egy hónapot töltött ott.
A pszichiáter szerint a kiállított anyag témák köré rendezhető. A főként szkizofréniában szenvedő betegek sokat festettek és rajzoltak például különböző érdekes, bizarr, vagy épp működőképesnek tűnő találmányokat, melyek között Simon elmondása szerint van az alkotás korában futurisztikusnak számított autótervezet, de akad olyan, aki írógépeket festett az írógépek kora előtt, és a sort lehetne folytatni egészen a mikrochipeket tervező betegekig.
Simon szerint a másik fontos témakör a testek és arcok ábrázolása, ami a betegség megélésének élményét teszi a betegek számára kézzelfoghatóvá, és lehetőséget ad határaik újrateremtésre is. Ehhez kapcsolódik a képzelt világok rajzolása, melynek során a betegek az általuk kreált fantáziabirodalmakat örökítik meg.
A kiállításon mindemellett látható lesz még néhány erotikus témájú festmény is, melyek egy kis külön sarkot kaptak a teremben – nyilván okkal.
Simon Mária végezetül elmondta, hogy a művészetterápiás keretek között zajló spontán alkotás azért gyógyító hatású, mert a kreatív önkifejezés, a festés és a rajzolás, olyan katartikus élmény, ami határozottan segíti őket a gyógyulásukban.
