Ma délután tartották meg a Pécs Városi Diákönkormányzat közgyűlésének alakuló ülését. Az első ülésen ugyan akadtak kisebb-nagyobb fennakadások, de végül megválasztotta tisztségviselőit a testület.
Több hónapnyi előkészületet követően idén februárban kezdte meg működését a Pécs Városi Diákönkormányzat. Városszerte több mint 3000 fiatal vett részt az első közvetlen diákpolgármester-választáson, amelyet végül Tavi Johanna, a Leőwey Klára Gimnázium diákja nyert meg nagy fölénnyel, erről korábban már lapunk is beszámolt.
Mivel ilyen eddig Pécsett korábban még nem volt, a sajtó megjelent képviselői is érdeklődéssel várták a diákság alakuló közgyűlését – ezt az érdeklődést azonban nem ártott egy ideig fenntartani, ugyanis bő 20 perces csúszással tudott csak elindulni az esemény, vélhetően valamilyen technikai nehézség miatt.
– Legfőbb célunk, hogy a pécsi diákságnak legyen egy olyan érdekképviselete, amelyet olyan közösségszervező és lelkiismeretes diákok alkotnak, akik elhivatottak, és tettre készek – köszöntötte a testületet és a megjelent érdeklődőket Tavi Johanna diákpolgármester. – Hetente többször egyeztetve, a szabadidőnket feláldozva dolgoztunk azért, hogy ma itt lehessünk.
Tavi ezt követően felvázolta a PVDÖK főbb célkitűzéseit. Szeretnék az iskolák, és azok diákjai közti kapcsolatokat erősíteni, ezt különböző sportbajnokságok megszervezésével, illetve egy közös ifjúsági fesztivál tető alá hozásával szeretnék megvalósítani. Emellett kiemelte, nagy hangsúlyt szeretnének fektetni arra, hogy egy szolidáris közösséget alakítsanak ki.
A diákpolgármesteri köszöntőt követően Zag Gábor, Pécs alpolgármestere üdvözölte az egybegyűlt fiatalokat, kiemelve, hogy a pécsi önkormányzatra bármikor számíthat a frissen megalakult testület.
Ezt követően indultak az első szavazások, így a napirendről, majd a különböző tisztségviselőkről kellett döntenie a diákoknak. Kár lenne tagadni, hogy a testületi munka terén van még hova fejlődni, a diákalpolgármesterek, a diákjegyző és aljegyző, valamint a szóvivő megválasztása ugyanis igencsak döcögősen sikerült, a technikai megvalósítás több ponton is defektet kapott, végül azonban csak sikerült lezárni azt.
Érdemes megjegyezni, hogy az embernek már-már olyan érzése volt, mintha nem is diákok, hanem felnőtt emberek – nyilván tinédzser köntösbe csomagolva – üléseztek volna. Persze az egy másik kérdés, hogy a kincstári nyakkendők, az élére vasalt öltönyök és kosztümök, valamint a bántóan komolykodó magázódás a tizenévesek között mennyire életszagú, és mennyire mutatja azt kifelé, hogy itt 15, 16, 17 éves – bár kétség kívül elhivatott –, de mégis csak gyerekek akarnak tenni azért, hogy a többi diáknak is jobb legyen. Külső szemlélőként az érzés leginkább az volt, hogy a „nagyoktól” persze nyilván lehet, és talán ajánlott is eltanulni ezt-azt, de nem biztos, hogy a külsőségekkel, és a protokolláris elemekkel érdemes kezdeni. Mert azért valljuk be, amikor egy gimnazista fiatal „Polgármester Asszony” megszólítása után, egy másik gimnazista fiatal „aljegyző urazza” le a szintén gimnazista fiatalt, akkor az esemény nyilvánvaló jelentősége ellenére is inkább egyfajta szekunder szégyent érezhet a külső megfigyelő, mintsem átszellemült elismerést.
Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy a tisztségviselők megválasztása után hogyan kezdődik el a tényleges munka, mielőtt azonban ez bekövetkezett volna, a sajtó képviselőit kiküldték a teremből. Pedig a galuskás, gyermekbetegségekkel küzdő kezdés után, épp az ülés érdemi részén mutathatta volna meg a diákközgyűlés azt, hogyan is kellene zajlania a testületi munkának.
Sebaj, talán majd legközelebb lesz lehetőség, hogy erről is beszámoljon a média.
