Az ősi hagyományok és a világvallások is hangsúlyozzák – a tudatos jelenlét az emberi élet fontos része. A modern korban már tudjuk, nem kell ahhoz vallási elköteleződés, hogy megtanuljuk és életünk részévé tegyük ezt a tudást, hogy jobban kapcsolódjunk önmagunkhoz. Mindfulness – tudatos jelenlét – hogy is fest ez a gyakorlatban? Ezt feszegeti a Pécs TV Lélektükör című műsora.
Többek között a jóga, a taoista, a buddhista hagyományok, tanítások is emlékeztetnek az éberség fontosságára. A keresztény kultúrában szintén évezredes hagyománya van a meditatív, szemlélődő imának. Ma már tudjuk, nem a hitrendszeren múlik, hogy jobban kapcsolódjunk önmagunkhoz, az életünkhöz, hogy tisztább legyen az érzékelésünk. Sokkal inkább egy folyamatos belső munka, önvizsgálat, önreflexió az, amit feltételez ez az állapot.
A mindfulness az érzelmek kezelésének egy hatékony módja, ami világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend. De mit értünk tudatos jelenlét alatt? „Azt értjük, hogy a figyelmünket a jelen pillanatba, a jelen tapasztalás felé fordítjuk. Szándékosan, akarattal, tudatosan, és utána próbálunk ebben a jelenre fókuszált állapotban, egyfajta ítélkezés mentes, elfogadó módon hozzáállni a tapasztaláshoz” – magyarázza a módszer alapjait dr. Trixler Dániel. „Hozzáteszem, nem magát az érzelmet akarjuk megváltoztatni vagy kezelni, hanem a saját magunk hozzáállását és a saját magunk reakcióját tudjuk módosítani, és ezáltal sokkal elfogadhatóbb, könnyebb lesz akár egy nehéz érzelem is. Tehát egyfajta koncentrált figyelmet jelent” – tette hozzá a szakpszichológus.
A technika egyik lényeges eleme, hogy a figyelem befelé irányul, a koncentrálás arra fókuszál, amiről mi döntést hoztunk. „A valódi koncentrációt úgy érdemes megközelíteni, hogy elterelődhet a figyelmem, de nekem ez – lehetőség szerint – minél hamarabb tűnjön fel, tudatosodjon, és ha tudatosult, akkor eldönthetem, hogy visszaterelem a figyelmemet a választott tárgyra. Ez a valós koncentráció. Ezt akár ötvenszer százszor megcsináljuk egy ülés alatt. Ez azért nagyon fontos, mert ameddig az az elképzelésünk, hogy a koncentráció azt jelenti, hogy soha nem terelődik el a figyelmünk, addig valószínűleg csak frusztrálódni fogunk és egy kontraproduktív folyamat fog kialakulni” – magyarázta Trixler Dániel.
A Harvard Egyetem egyik kutatása szerint az észak-amerikai felnőttek ébrenléti idejük átlag 46,9 százalékában valami másra gondolnak, mint amire figyelnek, és ilyenkor általában nehéz érzelmeket és gondolatokat tapasztalnak meg. „Ez nagyon jól rácseng a mindfulness elméletére, ami abból indul ki, hogy az embernek van egy létezés üzemmódja, meg egy cselekvő üzemmódja. Az egész neveltetésünk, az iskolarendszer, a társadalom, a kultúránk a cselekvő üzemmódban van, ezt fejleszti. A másik, a miénk, a létező üzemmód. Ez gyerekkorban valószínűleg még mindenkinek meg van, csak szépen lassan leépül, elveszítjük, és sokkal inkább csak a cselekvő üzemmódban tudunk funkcionálni.
Ez a racionális gondolkodás, problémamegoldás, tervezés, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy funkcionálni tudjunk a fizikai világban. A cselekvő üzemmód egy része a robotpilóta üzemmód, amikor begyakorolt tevékenységeket hajtunk végre. Ilyen például az autóvezetés – megyünk a szokásos útvonalon, de aznap épp be kéne még valahova ugranunk. Igen, de vezetés közben kicsit elbambulunk, gondolatban teljesen máshol vagyunk, mégsem megyünk neki a fának. Viszont könnyen meglehet, hogy csak azt vesszük észre, hogy már hazaértünk, és elfelejtettünk beugrani oda, ahova kellett volna. Ugyanis ez a robotpilóta gyakorlatilag rutinból levezényelt. Ilyenkor gondolatban – pont, mint a harvardi kutatásban is – teljesen máshol vagyunk” – hangzott el a műsorban.
Kérdés, mi zajlik ilyenkor a fejünkben.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elménk a negatívabb tartalmak felé szeret ilyenkor vándorolni – a szorongások tárháza pedig végtelen. „Általában jóhiszeműen megyünk bele ezekbe a tartalmakba, mert azzal a hiú reménnyel kecsegtet, hogy gondolkodás útján megértjük, és megoldódik a probléma. Sajnos az esetek túlnyomó többségében azonban nem születik semmi új, konstruktív megoldás. Ugyanazokat a köröket járjuk gondolati úton. Ez pedig a hangulatunkra negatív hatással lesz. Megy az energiánk, a figyelmünk, és nem jutunk sehova. Tehát az egész kicsit ilyen ördögi körbe át tud menni. Ezt a fajta gondolati ruminációt a mindfulness nagyon jól tudja csökkenteni azáltal, hogy a figyelmet visszaviszi a testi tapasztalásra, így visszatalálhatunk egy belső fókuszhoz, a jelenhez. Mert, ami zajlik a testünkben, az csak most tud zajlani, csak a jelen pillanatban. Ugyanígy meg lehet figyelni a gondolatainkat és az érzelmeinket is” – magyarázza a szakember.
A tudatos jelenlét módszertana egy lelassult állapotot feltételez és azt a szándékot, hogy szeretnék minél többet a jelen pillanatban lenni. „A mindfulness inkább egy megközelítés, egy hozzáállás. Tudjuk végezni különböző tevékenységek közben is, ahogy mondjuk mosogatunk. Ilyenkor a figyelmünk nem a gondolatainkon van, a múlton, a jövőn, hanem hogy érezzük a víz hőmérsékletét, a mosogatószer síkosságát. Megpróbálunk közben nem ítélkezni, csak megtapasztalni azt, ami van.”
Megfelelő odafigyeléssel a megélt élményeinkben meg tudjuk különböztetni a gondolatokat, az érzelmeket, a testérzeteket és a késztetéseket, szándékainkat. Tisztában leszünk azzal, mi a testünk reakciója – ami azért fontos – mondják a szakemberek –, mert általában a testünket szoktuk a leginkább ignorálni, arra figyelünk a legkevésbé. Pedig a kutatások szerint egy megterhelő esemény feldolgozásának szerves része az is, hogy átélünk testi diszkomfortokat. Ha ezeket tudatosítjuk, úgy jobban végbemegy egy teljesebb feldolgozás. „Semmi baja nem lesz a szívünknek attól, hogy ha hevesen dobog, rá figyelünk, mert ez egy gyakori tévhit. Azáltal, hogy elfogadjuk, most ez van, tehát akár akarjuk, akár nem, az a szív már így dobog, és én izgulok, egy csomó energiát megspórolok magamnak. Hisz ameddig az van, hogy nem akarom, hogy dobogjon a szívem, nem akarom, hogy izguljak, addig sokkal tovább foglalkozom azzal a szívdobogással és tortúrázom az egész folyamatot” – magyarázta Trixler Dániel.
A gondolat nem mi vagyunk – mondja a mindfulness.
Van egy részünk, aki képes megfigyelni a bennünk zajló folyamatokat – legyen szó érzelmekről, gondolatokról vagy testi érzetekről. Van egy lényegi részünk, és ehhez a lényegi részhez akar a módszer bennünket visszavezetni. „Felszabadító már azt is megtapasztalni, hogy nem vagyunk kötelesek egész nap a problémáinkkal foglalkozni. Lehet egy fél óra, amikor csak jelen vagyok, és nem gondolkodok különösebben a jövőn vagy a múltbeli dolgokon, mert azok nem fognak maguktól megoldódni, nem fognak eltűnni, tehát fél órát tudnak várni. Tehát dönthetek arról, hogy legyek szabad” – mondta dr. Trixler Dániel.
Gombár Gabriella
