Pécs ellenzéki országgyűlési képviselője lapunknak elmondta, miért fontolgatja, hogy kilép a Párbeszéd frakciójából, és beszélt arról is, hogyan tudná megváltoztatni a különböző antidemokratikus eszközökkel örök vesztes szerepbe kényszerített ellenzék Orbán játékszabályait. Elmondta véleményét a Pécsett megint külön induló LMP-ről, és válaszolt arra a kérdésre is, mibe bukhat bele szerinte Orbán rendszere. Interjúnk dr. Mellár Tamással.
– Véget ért a parlament őszi ülésszaka. Van még valami hivatalos kötelezettsége vagy már az ünnepekre készül?
– Idén nincs már semmi, január elején lesz legközelebb. A bormarketingért felelős kormánybiztossal, Rókusfalvy Pállal fogok találkozni. Írásbeli kérdést tettem fel neki a megalkotott, de rögtön titkosított bormarketing-stratégiával kapcsolatban, és volt egy napirend előtti felszólalásom is a parlamentben, ami arról szólt, hogy miért a titkosítás, miért nem tudnak legalább a borászok róla. Közben találkoztunk egy rendezvényen, és kezdeményezte, hogy üljünk le valamikor beszélgetni a témáról. Nem hiszem, hogy megmutatja majd a három milliárd forintból készült stratégiát, pedig fontos lenne a nyilvánosság, hiszen a borász szakma évek óta válságban van. Megváltoztak a piaci viszonyok. Egyrészt a fiatalabb generációk kevesebb bort isznak, tehát csökkent a fogyasztás, másrészt a kínálati oldalon új versenytársak jelentek meg, olyan országok, amelyek korábban nem voltak ott ebben az ágazatban. Magyarországon ráadásul nemzetközi viszonylatban nézve nagyon elaprózott a birtokszerkezet. Nálunk 80-100 hektár már nagybirtoknak számít, de a világban 1000-2000 hektáros birtokokon, gépesítve, olcsóbban termelnek. A kis birtokok termelési költségei magasabbak, egyszerűen nem bírják a versenyt. Nem vagyok ennek a kérdésnek szakértője, de borászkodom is, így van némi rálátásom az ágazatra.
– Mekkora területen és miért kezdett el borászkodni?
– Bár közgazdász vagyok, és elvárható, hogy üzletileg optimális döntéseket hozzak, ehhez képest 1,2 hektáron gazdálkodik a családom. Hogy hobbi legyen, ahhoz sok, hogy üzemi méretekben csináljuk, ahhoz kevés. A szőlőt édesanyámtól örököltem, valamelyik ősömé volt eredetileg, Tolnában, Bátaszék mellett, az alsónyéki szőlőhegyen van, nagyon jó lösztalajon. Megszerettem a szőlőművelést. A hegyen csend és nyugalom van, aktív vagyok, és jó érzés, ha az ember jó bort tud csinálni. A konzervativizmusomat is meg tudom általa élni: megtartani a birtokot, amit az őseim hoztak össze, továbbvinni a tradíciót. Működni persze az egész úgy tud, ha minden évben belerakok valamennyi pénzt. A hobbijára az embernek áldoznia kell.
– Nemrég, a Jelennek adott interjúban azt mondta, hogy rövidesen eldönti, kilép-e a Párbeszéd-frakcióból. Miért merült ez fel Önben és meghozta-e már a döntést?
– Az ellenzéki pártok, és nem kivétel ez alól a Párbeszéd sem, alacsony hatásfokkal politizálnak. Sokszor nem is nagyon érzem azt, hogy le akarnák váltani az Orbán-kormányt, ami pedig önmagában is nagyon nehéz feladat lenne. Ez az álláspontom nyilván akkor hiteles, ha egyetlen párthoz tartozó frakcióban sem vagyok benne, bár a pártnak nem vagyok tagja, nem is voltam sosem. Praktikus okok viszont a maradás mellett szólnak, például úgy több megszólalási lehetőségem van a parlamentben, a frakciók mögött komoly apparátus áll, ami a képviselői munkát nagyban segíti, függetlenként a bizottsági munka is nehezebb. Ezt a két szempontot kell ütköztetnem, de február 1-ig meg fogom hozni a döntést.
– A kilépés lebegtetését tehát jelzésnek is szánja az ellenzéki pártok felé, hogy teljesen mást kellene csinálniuk mint eddig. Mit jelent ez a “más”? Az ellenzék egy része most, a dupla választás előtt is összefogna, mások meg inkább a külön indulás felé mozdulnak. Mi az Ön álláspontja ebben a kérdésben?
– Nem biztos, hogy a közeli és a távolabbi jövőben ugyanaz a stratégia a helyes. Álláspontom szerint a 2024-es önkormányzati választásokon össze kellene fogniuk az ellenzéki pártoknak, nem szabadna taktikázni. A Jelennek adott interjúban például egyértelművé tettem az álláspontomat a pécsi helyzettel kapcsolatban, tehát, hogy be kellene állni minden ellenzéki pártnak Péterffy Attila mögé. Ehhez képest viszont egyes szereplők, például az LMP különutas politizálásba kezdtek. Az európai uniós választásról is hasonlóan vélekedek. Az egy listás választás, ha a pártok külön indulnak, sok lesz a töredékszavazat, és így sok helyet el fog veszíteni az ellenzék. Egy vagy maximum két listát kellene összerakni, úgy lehetne a Fidesszel szemben ellenpontot képezni. A 2022-es országgyűlési választások óta világosan látszik ugyanakkor – és ez látszólag ellentmond annak, amit eddig fejtegettem -, hogy az ellenzéki pártoknak nincs közös értékalapja, nagyon jelentős különbségek, és ebből fakadóan feszültségek vannak köztük. Más kérdés, hogy én annyira azért nem szítanám ezt a feszültséget, mint ahogy azt egyes politikusok teszik. Sokkal inkább arra kellene törekedni, mégpedig összefogva, hogy a választási szabályok megváltozzanak. Ha ugyanis Orbán játékszabályai szerint játszunk, akkor csinálhatunk bármit, vereségre vagyunk ítélve. Az összes párt, és civil szervezetek bevonásával létre kellene hozni egy ellenzéki kerekasztalt, ami három dolgot követelne a hatalomtól. Kétfordulós, arányos országgyűlési választást biztosító új választási törvényt, új alaptörvényt, és új médiatörvényt. Ezt kellene kikényszeríteni, és utána ezek a pártok egyenként is elindulhatnának a választáson, amely után kiderülne, ki mennyit is ér valójában.
– Hogyan lehetne ezeket a változtatásokat kikényszeríteni?
– Úgy, hogy ha nem teljesülnek ezek a feltételek, az ellenzék nem vesz részt a következő országgyűlési választásokon, nem játsszuk el azt, hogy itt demokrácia van. Ennek lenne, különösen az EU-ban, politikai súlya. Mint közgazdász úgy gondolom, hogy Orbánéknak egyre szűkülni fog a gazdasági mozgástere. Bár most kapunk némi pénzt megint az EU-tól, a szövetség csepegtetős taktikája miatt, hosszabb távon lényegesen kevesebb pénz fog érkezni, mint eddig. Orbánék nem fogják tudni táplálni megfelelő mértékben a kiépített gazdasági rendszerüket, ami feszültségeket generál majd. Ezért van az, hogy egyre kétségbeesettebben próbálnak forrásokhoz jutni. Nyugati tőke már nem nagyon jön be, ezt keletivel próbálják helyettesíteni. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a növekedés nem a hatékonyságra és versenyképességre alapul, bár tagadják, de továbbra is összeszerelő üzem vagyunk. Az ipar közvetlen és közvetett importtartalma 75 százalék, azaz mi csak a helyet adjuk, és már ott tartunk, hogy a munkaerőt sem, hiszen külföldről hozzák be azt is. A külföldi befektetők, a tőkések kivonják a profitot, a vendégmunkások kiviszik a pénzt. Ráadásul politikailag is egyre jobban elszigetelődik Magyarország, a lengyelek kiestek mellőlünk, a napokban is bebizonyosodott, Orbán mennyire egyedül maradt az EU-ban. Putyin utolsó csatlósaként. Ha jövőre az EU tényleg megszüli az új működési szabályait, amiben a vétójognak már nem lesz akkora szerepe, akkor még kevesebb mozgástere lesz. Egy ilyen szituációban egy egységesen fellépő ellenzék, civil szervezetekkel kiegészülve kellő nyomást tudna gyakorolni a rezsimre, hogy békés úton, de alapvető változások történjenek. Új rendszerváltásra lenne szükség, mert azok a törvények, amelyek az elmúlt években megszülettek a kétharmad támogatásával, teljesen antidemokratikusak.
– Pécsett a Fidesznek egyelőre nincs polgármesterjelöltje, idén már valószínűleg nem is lesz. Péterffy Attila újrázna, de a hírek szerint a Fideszen kívül mások is ráindulnának az ellenzéki összefogásra. Nem csak az LMP indulna külön. Bognár Szilviából is polgármesterjelölt lehet, két hozzá kötődő szervezet véletlenül pont most, a kampány kezdetén kapott összesen tízmillió forintot egy állami alapkezelőtől.
– Nehezebb dolga lesz most az ellenzéknek Pécsett, mint 2019-ben. Akkor nem könnyen, de össze lehetett hozni az ellenzéket a Mindenki Pécsért égisze alatt, most az ellenzéki szavazóbázis némileg megosztottabb lesz. Az előző ciklusokban a fideszes városvezetés szinte mindent elrontott, amit lehetett, de 2019 után sem történtek csodák, hiszen a Páváéktól örökölt hatalmas adósság miatt nem volt nagy a városvezetés mozgástere. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy Pécsett megint győzhet az ellenzék. Természetesen kizárólag összefogással, egyik ellenzéki erőnek sem szabadna kilógnia, kimaradnia ebből. Egyesületünk, a Mindenki Pécsért nem kíván külön indulni, de néhány jelöltet szeretnénk elindítani közös támogatással. Erről tárgyalni kell. Arra kell törekedni, hogy minden körzetben a tényleg legesélyesebb ellenzéki jelölt indulhasson, ezt felmérésekkel biztosítani lehetne. A Fidesznek koncepciója nem nagyon van, erős polgármesterjelöltje pedig nem valószínű, hogy lesz, nem hiszem, hogy ki tudnak állítani olyasvalakit, aki Péterffy Attilát le tudná győzni. Komoly esélye van itt az ellenzéknek, de elbizakodott nem lehet, nem szabad 2019-ből kiindulni, most nehezebb helyzetben vagyunk, alkalmazkodni kell a megváltozott környezethez.
– Az LMP mozgása érdekes. 2018-ban és 2019-ben is külön indultak Pécsett, ennek ellenére 2022-ben Péterffy Attila beállt Keresztes László Lóránt képviselőjelöltjük mögé az előválasztási kampányban. Most az LMP megint külön indulna. Bognárék célja és háttere világos, de mire játszhat az LMP?
– Emögött az az ősrégi igazság húzódik, hogy aki fizeti a muzsikust, az választja a nótát. Ha az LMP-be a pénz a NER-be beépült Schmidt Márián keresztül megy, akkor ne legyenek hiú ábrándjaink arról, hogy az LMP milyen politikát fog csinálni. Olyat semmiképpen sem, ami Orbánék leváltását eredményezheti. Ők őfelsége ellenzékének szerepét játsszák, Orbán imádja az ilyen látszólag ellenzéki, valójában tőle függő pártokat, mint mondjuk a Mi Hazánk, vagy az LMP. Várom Keresztes László Lórántot egy beszélgetésre. Olvasta a Jelenben az interjúmat, és azt mondta nekem, hogy nem ért velem egyet, szeretne beszélgetni a témáról. Kíváncsi vagyok, milyen érveket tudna mondani az összefogás ellen.
– Mi az ellenzéki politizálás perspektívája ebben a helyzetben, amikor sem a pocsék járványkezelés, sem a hatalmas infláció nem rengette meg Orbán népszerűségét. Meg fogja-e valaha valami?
– Az Orbán-féle populista politikának történelmi hagyományai vannak Magyarországon. Volt Ferenc Jóskánk, Horthy apánk, Kádár apánk. Aztán itt a könnyen erősíthető magyar áldozatszerep. Összeesküdött ellenünk a világ, támadnak bennünket, el akarnak veszejteni, de szerencsére itt van a mi vezérünk, aki megvéd bennünket, őt kell segíteni, támogatni tűzön-vízen át. Sokan fogékonyak erre a retorikára, ideológiára. Orbánék ráadásul kialakítottak egy függőségi láncot, ami nem csak a nagy NER-vállalkozókat fűzi egybe, hanem azok beszállítóit, és azoknak az alvállalkozóit is. Ez a lánc, ez a függési rendszer egészen az önkormányzatok szintjéig leér, ezért is olyan stabil a rezsim, nem csak a választási rendszer miatt. Ahogy viszont megy előre, és válik erősebbé ez a hatalom, egyre kevésbé képes alkalmazkodni a külső gazdasági, és politikai, valamint a belső, társadalmi változásokhoz. Ezek a változások, összeérve, előbb-utóbb a végét fogják jelenteni a rendszernek. Sem a Horthy-, sem a Kádár-rendszert nem egy forradalom, nem belső mozgalmak roppantották meg, hanem a külső körülmények, azok változása. A Kádár-rendszer például azért bukott meg, mert nem volt többlet pénz, amit bele lehetett tenni a működtetésébe. Most sok tekintetben hasonló a szituáció. A gazdaság gyengül, egyre nehezebb külső forrást találni, egyre jobban elszigetelődünk gazdaságilag és politikailag, és ez olyan külső nyomást generál, ami összeroppantja a rendszert. Hogy mikor és hogyan, azt a rengeteg bizonytalansági tényező miatt lehetetlen megmondani, lehet ez lassú, de nagyon gyors folyamat is. Nem több százezres tüntetések döntik meg Orbán hatalmát, ebben biztos vagyok. Az egyre gyengébben és rosszabbul működő rendszer miatt a fő kedvezményezettek, a hatalmi elit fogja majd elkezdeni belülről lebontani a rendszert. Ezért lenne fontos az, hogy amikor majd ez a folyamat elindul, az ellenzék olyan állapotban legyen, ami kizárja azt, hogy egy más színű Orbán váltsa a mostanit.
