A Junior Príma díjas dr. Tamás Anna Mária családanya, férje pedig nemcsak az életben, hanem a munkában is társa. Alkotásaiba úton-útfélen belebotlunk Pécsett is. Tehetségét, és szakmai tudását számos siker, és a napokban elnyert nívós, Creaton építész pályázat első helye is példázza. Az építész hallgatóknak valószínűleg nem új Anna neve, ugyanis az egyetemen évek óta tanít – vele beszélgettünk a munkájáról és az életéről.
-Nem Pécsett születtél, hanem Kolozsvárott. Mik voltak az első benyomásaid városunkkal kapcsolatban?
-Az egyetem kapcsán kerültem Pécsre. Emlékszem, hogy amikor kiszálltam a taxiból a Boszorkány úti kollégiumnál, rácsodálkoztam, hogy milyen szép ez a város. Ez az első benyomás egészen máig tart, hisz egyetem után is itt ragadtam, itt doktoráltam és itt is dolgozom a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán jelenleg is.
-Hogy volt ez nálad, mindig is építész akartál lenni?
-Nem, a pályaválasztás nagyon nehéz volt, mert érdekeltek a művészetek, a matematika számítástechnika és a történelem illetve a magyar is. Egyetem másodévében ütött be a felismerés, hogy ez az a szakma, melyben minden tudomány iránti érdeklődésem egyesül – hisz egyszerre szellemtudomány, művészet de van gyakorlati oldala is.
-Milyen munkáidra vagy a legbüszkébb?
-Gyakorlatilag a férjemmel közös munkákról beszélhetünk csak, hiszen az egyetem alatt már elkezdtünk együtt dolgozni. Mára már több mint tíz sikeres közös pályázaton vagyunk túl, ebből 5 öt volt első díjas. Büszkék vagyunk az EKF – Városrész Közterületeinek Megújítása tervpályázat első helyezésére, melynek keretein belül a Király utca végén a Búza teret és a 48-as teret terveztük mi, de pályáztunk a Széchenyi tér megújítására is, ahol harmadik helyet értünk el, ennek az oka, hogy kicsit túl kortárs dolgokban gondoltunk, például lett volna komplett információs rendszer, várostérkép, egy kinyitható információs tábla, illetve egy kortárs fekete info boksz díszítette volna a teret. Legutóbbi sikerünk pedig a Creaton pályázat, ahol visegrádi rendezvényépületükkel 35 építészeti terv közül szintén első helyezést szereztünk.
-Mi a véleményetek a pécsi építészetről?
-Nagyon összetetten gondolkozunk a városról. Az egyetem kapcsán van egy nagyon intenzív építészeti közélet Pécsett, ami igen egyedülálló. Sok országosan elismert építész tevékenykedik városunkban, aminek mi nagyon örülünk és azt vesszük észre hogy sok másik városban is elismerik ezt a helyzetet, becsülik a pécsi szakembereket.
-Milyen egy jó építész szerinted?
-Szerintem egy jó építésznek, mivel ez egy nagyon komplex tudományág, értenie kell ugyanúgy a városépítészethez, mint egy jó bútor megtervezéséhez vagy belsőépítészethez. Emellett pedig fontos az inspiráció, hogy más helyekből is meríthessen az építész.
-Hogy indult el közös utatok a férjeddel? Nem okozott problémákat, hogy a munkatársad egyben a férjed?
– Sokan felteszik ezt a kérdést, azelőtt én sem gondoltam volna, hogy ez így alakulhat. Akkoriban már mind a ketten dolgoztunk építész irodákban, én Pelényi Margitnál is segédkeztem, aztán eljött az az idő, amikor mindkettőnkben megfogalmazódott, hogy vajon milyen lehet együtt dolgozni. Így hát belevágtunk, és rögtön az első közös pályázatunk első díjat nyert. Ez természetesen fantasztikus visszajelzés volt arra, hogy ezt nem szabad ennyiben hagyni. Mára pedig már nagyon kényelmesen dolgozunk együtt, hiszen sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, amiről meg nem, az pont azért segít.
– Min dolgoztok jelenleg a pároddal?
-Az általunk létrehozott Szolidáris Építészet Kutatócsoport építészeti válaszokat keres a válság óta begyűrűzött problémákra, első szempont ezekben a munkákban pedig a fenntarthatóság és maga az ember. Ezen kívül pedig az A + Építész Stúdióban tevékenykedünk néhány munkatárssal, mind a ketten tanítunk az egyetemen, most már idegen nyelven is – ami egyébként hatalmas kihívás szerintem.
-Végül de nem utolsósorban, milyen egy építész saját háza?
– Kiderül nemsokára, hiszen két éves terveink között szerepel, hogy elköltözünk, és egy régi családi házat újítunk fel igényeink szerint. Bizonyos szempontból nehezebb dolgunk lenne, ha csak egy telkünk lenne, hiszen ahhoz túl sok minden van a fejünkben. De egy adott, régi családi háznál „csak” arra kell koncentrálnunk, hogy megőrizzük és új funkciót adjunk az épületnek. Azon leszünk, hogy a szerkezetekkel megoldjuk a belsőépítészetet és a bútorzatot is, tehát például a lépcső egyben egy könyvespolc legyen, az ablak pedig egy beülős olvasó kuckó. Ez az igazi kihívás.
