Manapság kisebb dzsungelharca vállalkozik az, aki a divat rengetegében tájékozódni próbál. A női magazinok ugyan adnak támpontokat: gyümölcsökhöz hasonlítják a női alakot, jól kombinálható darabokból készítenek összeállítást, a hajunk színe alapján pedig évszaktípusokba csoportosítanak minket. A legtöbben azonban szívesebben vennék a kézzel fogható segítséget. Valahogy úgy, ahogy Lánczos Benkő Tímea, pécsi stylist is csinálja: kipakoltatja velünk a gardróbot.
Idegenforgalmi közgazdásznak tanultál az egyetemen. Mégis stylist lettél.
Az egyetem alatt már tudtam, hogy a divatszakmában szeretnék elhelyezkedni. Egy évet el is végeztem a budapesti KREA-divatiskolában. Egy fiú miatt azonban Angliába költöztem és abbahagytam a tanulást. Ez akkor nagy butaságnak tűnhetett, de végül jól alakult. Egy amerikai divatcég boltjában kaptam állást, mint személyi stylist.
Jól hangzik, de mi volt pontosan a feladatod?
Az üzletbe betérő vásárlóknak adtam öltözködési tanácsokat. Gyakran előfordult, hogy egy-egy vendéggel másfél-két órán át válogattunk a kollekcióból. Ám ez külföldön egyáltalán nem ritka. A személyi stílustanácsadás a divatházak ingyenes szolgáltatásai közé tartozik. A nők pedig nem szégyellnek segítséget kérni.
Egy ilyen kezdés után külföldön több lehetőséged lett volna a divatszakmában. Te mégis inkább hazajöttél. Miért választottad a nehezebb utat?
Akkor nem is gondolkodtam ezen. Honvágyam volt, tehát hazaköltöztem. Persze mehettem volna a fővárosba is, de a budapesti divatiskolában szerzett tapasztalatok alapján nem vágytam abba a világba. Lehet furcsán hangzik, de engem nem vonzott a csillogás, az, hogy híres embereknek adjak divattippeket. A valódi segítségnyújtás érdekelt.
Ha már itt tartunk. Mennyire szorulnak segítségre a magyar nők?
Mondjuk úgy, hogy a többségnek szüksége lenne tanácsokra. A nők nagy része komoly önbizalom hiányban szenved. Például több mérettel nagyobb ruhákat vesznek maguknak, mint amekkorára szükségük lenne. Nem mernek újítani és más fazonokat leemelni a fogasról, a szabályokat próbálják követni, pedig azokat csak megszegni érdemes. Ezért az egyik szolgáltatásom például az, hogy elmegyek velük vásárolni, körülnézni és felhívom a figyelmüket olyan darabokra, amik mellett esetleg elmentek volna.
Stylistként mennyi ruhát tartasz „egészségesnek”? Vagy inkább úgy kérdezem mennyi az, amiből már egy kellemes ruhatárat össze lehet állítani?
Azt gondolom hogy az alapdarabok fontosak. Értek ezalatt egy jó szabású farmert, egy ceruzaszoknyát, egy fehér blúzt, egy fekete kis ruhát, ami nem feltétlenül csak alkalmakra hordható és nem utolsó sorban egy blézert. Ha innen kezdünk el építkezni akkor azt fogjuk észrevenni hogy majdnem minden darab mindennel kombinálható. Nem kell hogy sok ruhánk legyen, inkább jól párosíthatóknak kell lenniük.
Mit tapasztalsz, ilyen átgondolt és rendszerezett egy átlagos magyar nő gardróbja?
Nem igazán. A legtöbb nő évekig őrizget olyan ruhákat, amiket soha az életben nem fog felvenni, vagy lehet, hogy egyszer sem volt még rajta. Tudom, nehéz búcsút inteni egy-egy kedves nadrágnak vagy pulcsinak, de muszáj néha szelektálni, különben átláthatatlanná válik a „rendszer”. A vendégeim egy része épp ezért azt kéri, hogy közösen nézzük át a ruhatárát és válogassuk ki, mi az, ami már idejét múlt vagy felesleges.
A fodrászoknál általában szakmai ártalom a kifogástalan frizura. Neked pedig mindig stílusos a külsőd? Vagy össze nem illő darabokban is kimerészkedsz az utcára?
Nevezhetjük szakmai ártalomnak igen, (nevet) de azt hiszem elmondhatom magamról, hogy még sosem léptem ki az utcára úgy, hogy azzal én nem voltam megelégedve. Még most is, hogy gyerekem van képes vagyok hajnalban felkelni csak azért, hogy mielőtt Ő ébred én biztosan elkészüljek. Én így érzem jól magam. És igen, a jó megjelenéshez idő kell.
Nemsokára heti szinten találkozhatunk Veled itt, az Abszolút Nő rovatban. Miért vállaltad el, hogy a szakértőnk leszel?
Elsősorban talán azért mert a munkám a hobbim. Amikor ezt csinálhatom nem érzem úgy, hogy dolgozom. Szeretem, ha boldog emberek vesznek körül és hiszem hogy ennek az egyik alapja ha meg vagy magaddal elégedve. Ehhez persze kell egy belső egyensúly is de a külső legalább olyan fontos. És itt nem arra gondolok hogy mindenkinek vékonynak kell lennie. Dehogy. Csupán fogadja el és szeresse önmagát. Csak ez az út járható.
