Egy nappal a Csárdáskirálynő bemutatója után intellektuális kalandra hívó lélektani drámát játszanak első alkalommal a Pécsi Nemzetiben. Október 8-án 20 órakor a kamaraszínházban Kosztolányi Dezső: Édes Anna című regényének színpadi változatát láthatjuk.
– Az Édes Anna egy titokzatos krimi, hisz az első percben tudjuk, ki a gyilkos, ettől fogva pedig a fő kérdés az: mi lehetett a brutális tett mozgatórugója? A színmű erre keresi a választ – avat a részletekbe Soós Péter rendező. – Kosztolányi sem ad egyértelmű választ e kérdésre. Az irodalmi elemzések sokféle megközelítésből születtek: egyik a szereplők társadalmi helyzetének különbözőségében látja a megoldást, a másik a lány szerelmi csalódását hangsúlyozza, vagy az elfojtás drámájaként értelmezi a történetet. Szerintem ezek csak részigazságok. Mi nem akarjuk egyetlen okra egyszerűsíteni a választ, az előadás egésze igyekszik megmutatni: apró cseppenként telik meg az egyszer csak túlcsorduló pohár. Mindazok az események, amelyek Annával történnek, együtt vezetnek oda, hogy muszáj változtatnia a helyzetén. S ezen a ponton válik igazán aktuálissá a darab. Hisz nap mint nap tapasztaljuk, hogy olyan indulatok forrnak az emberekben, amelyek sokszor logikusan nem érthető, irracionális cselekvésekre sarkallnak. A mögöttünk álló autós elveszti a türelmét, ha nem indulunk el rögtön a zöldre váltó lámpánál; ha rossz jegyet kap a gyerek, a tanáron veszünk elégtételt; s a családját kiirtóról is azt bizonygatják a szomszédok, milyen derék, csendes ember volt – csak hát elvesztette az állását… Fontos hangsúlyozni: Édes Anna nem egy született gyilkos, hanem ugyanolyan hétköznapi (mondhatnánk: normális) ember, mint bármelyikünk. A hátborzongató éppen az, ha egy ilyen válik gyilkossá. Ezért aztán mi egy olyan történetet próbálunk bemutatni, melyben a vesztőhelyet, ahol Vízy és Vízyné elpusztul, szeretetből ácsolják. A gazdái nem alázzák meg jobban Annát, mint egy mai bejárónőt a munkaadói, ha valamit elhibáz. Egyszerűen rosszul szeretik. A maguk módján szeretik, miközben fényévnyi a távolság köztük és a lány között.
– Visszafelé pereg le előttünk a cselekmény.
– A tett helyszínére visszahozzák Annát, s az ügyész kérdései nyomán itt elevenedik meg mindaz, ami történt. Nem realista módon jelenítünk meg egy 1920-as polgári lakást, a korhűből elmozdultunk egy picit a kortalan felé. Aktualizálni semmi módon nem szeretnénk. Ha van kapcsolódási pont, azt úgyis megfogalmazza magában a néző.
– A címszerepben Darabont Mikoldot láthatjuk, Vízynét vendégként Varga Mária játssza.
– Aki megnézi az előadás plakátját, s rajta Mikold reménytelenül kék szemeit, megérezheti: Édes Annát az ő karakterére írták. Amikor Vízyné szerepére egy izgalmas, vibráló, kissé szikár, tekintélyt parancsoló színésznőt kerestünk, Rázga Miklós igazgató úrral egyszerre mondtuk ki Varga Mária nevét. Szinte kiáltott utána a szerep, s nagy örömünkre el is vállalta.
– Mely korosztály figyelmére számít elsősorban?
– A tizenhat évesektől fölfelé mindenkire. Intellektuális kalandra hívjuk a közönséget, melyben izgalom, öröm és csalódás mellett a felismerés döbbenete is helyet követel magának.
