A fiatal hölgy írta le kálváriáját a betegségéről. A lány nem lát kiutat – levelét alább közöljük:
„K. I. vagyok, 26 éves. Pécsett lakom.
Segítségért fordulok önökhöz mert Pécsett kizártak az egészségügyi ellátásból, és mint terület a környező városok nem fogadnak, nem fogadhatnak!
A kálváriám 2009-ben kezdődött mikor az ortopédiai klinikán térdficammal műtöttek. Komplikációk léptek fel mit az orvosok vizsgálatok nélkül kezeltek. Majd azt mondták ideg letapadásom van. Elküldtek a neurológiai klinikára hol azt a diagnózist kaptam Terhes vagyok azért fáj a lábam. Az állapotom 2009 végére kritikusra fordult de ez a Pécsi Ortopédiai, Neurológia klinikát nem érdekelte, nem fogadtak. Magán pénzből kerültem Marcaliba hol a térdemet újból műtötték. Hol kiderült, nem hisztizek: a jobb comb adductor csatornába idegletapadás van. Vissza érkezve Pécsre, felkerestem az ortopéd orvosom, aki azt felelte, nem érdekli az állapotom. Januártól-áprilisig szenvedtem, üvöltöttem a fájdalomtól, nem tudtam fürdeni, öltözni, mert amint valami a bőrömhöz ért, a poklok poklát éltem át. Áprilisba felkerestem az ortopéd orvosom újra és azt mondtam: „Most csinálsz valamit vagy öngyilkos leszek!” Ekkor 1 év után elküldött UH-vizsgálatra. Melynek eredménye, idegletapadást, idegnyomást írt le. Ekkor az orvos azt mondta, menjek be vele akut kis műtőbe, én fogok asszisztálni. Nem akartam, de nem volt választásom. Fertőtlenítettem, beadta a Lidocaint, vártunk, vágott, én meg üvöltöttem a fájdalomtól. Mind ez háromszor, majd azt mondta, még egy csepp, csak egy csepp Lidocain és leáll a szíved. Mire beadta! Sokkot kaptam! Leragasztás minden nélkül hazaengedett. Majd este felhívott és azt mondta, menjek vissza, mert van szabad műtő. Visszamentem. Reggel arra keltem fel, hogy a jobb combom 80%-a hiányzik. Mindez azért, mert nagyfokú volt az idegletapadás.
Mindennek a kálváriának a mai napig nincs vége, orvostól-orvosig járunk. Az eltelt öt évben 4-szer kellett megtanulnom járni ,az utolsó tavaly volt és ennek lehetősége megint előttem áll. Baranya megyében és vidéken több mozgásszervi rehabilitációs intézménybe megfordultam, hogy lábra álljak. Több kevesebb sikerrel. Volt, hova csak vizsgálatért mentünk több tízezer forintért. Édesanyámmal élek együtt, a bátyám az, aki még anyagilag tud segíteni. Nekem ez az öt évem utazással, orvossal, ellátással legalább 3 millió Ft-ba van benne és még nincs vége. Sajnos fájdalom szindróma, járási nehezítettség, tremor, jobb oldali spasticus bénulás alakult ki. Rövid távon segítséggel, két mankóval, négykörsínes járógéppel közlekedek, hosszabb távon mechanikus és elektromos kerekesszéket használok. Azon felül, hogy az orvosom hibázott, bepereltem, de eredményt nem értem el vele.
Az utóbbi hónapokban komplikációk alakultak ki a jobb térdemmel, mert valami duzzanatom lett. Felkerestem az ortopédia klinikát. A dr. úr készített egy röntgent, meg nem vizsgált, csak közölte most távozzak és ha akarok akkor menjek vissza, ahhoz aki tönkre tette az életemet. Ezért felkerestem a MÁV rendelőt, ott közölték, hogy területileg nem tartozok oda. De menjek be októberben és akkor az orvos eldönti, hogy megvizsgál e? A Lánc utcában nem fogadnak. Próbálkoztam Kaposváron, Budapesten, Szekszárdon, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten. De minden honnan csak az elutasító választ kapok. Felkerestem a pécsi neurológiai klinikát adnak időpontot fogadnak is csak nem vizsgálnak meg. És ez alapján állítanak ki dokumentációkat. Felháborító az egész pécsi egészségügyi rendszer! Már nem tudom kihez forduljak segítségért, mert kizártak az egészségügyi ellátásból, ami alanyi jogon megjárna. Mindennapjaim szenvedéssel telnek, a betegségem pontos diagnózisát a mai napig nem ismerik.
Ezért kérném a segítségüket.
Mert anyagilag már teljesen kifogytunk, az ellátásomért hitelből, hitelbe vertünk magunkat mit most nem tudunk már törleszteni. Ennek okán se orvosi, se kezelési ellátást nem tudok kapni! És ezt tényleg nem értem miképpen lehet embereket az egészségügyből kizárni”.
