Szerencsés az a kisgyermek, aki a szüleitől hallott esti mesére szenderül álomba napra nap. A szakemberek szerint nemcsak az érzelmi köteléket erősítik e meghitt pillanatok, de az olvasás, a könyvek megszerettetésében is fontosak. A Pécs Tv tavaly év végén indított 1 csepp mese című sorozata a családok kedvenc meséit osztja meg a nézők népes táborával. Szijártó Ildikó szerkesztésében eddig kétszázötven adást rögzítettek a tévéstúdióban, közel száz közreműködővel: anyukák, apukák, nagyszülők, sőt testvérek is vállalták a szereplést.
– Az édesanyai nosztalgia hívta életre az 1 csepp mese című sorozatot – kezdi beszélgetésünket Szijártó Ildikó, a Pécs Tv felelős szerkesztője. – Amikor pici volt a gyermekem, imádtam mesélni neki, mindennapos programunk volt ez esténként. Ő mára tinilány lett, de a mostani kisgyermekes családokban, gondolom, sok helyütt igénylik az esti mesét a csöppségek. Miközben alig találni a magyar tévécsatornákon olyan meséket, amelyek elé a szülők nyugodtan leültethetik a gyermekeiket. Innen jött az ötlet, hogy indítsunk a Pécs Tv-ben egy sorozatot, ami tényleg közel kerülhet a kicsikhez, s benne anyukák, apukák, nagyszülők meséljenek. Hiszen minden családban megvannak ezek a kedvenc, sokszor követelt klasszikus vagy saját mesék, miért ne osztanák hát meg ezeket másokkal is?
– Tavaly ősszel sok új műsor indult a Pécs Tv-ben.
– Úgy éreztük, jó lenne a hírműsorok, s a beszélgetős, közéleti és interaktív műsorok mellett olyan magazinokat is a képernyőre varázsolni, amelyek minden korosztályt és érdeklődési kört kielégítve még színesebbek, emberközelibbek, amelyek révén valóban mindennapos vendégekké válhatunk a pécsi családok otthonaiban. E megújuló kínálatba illeszkedett az 1 csepp mese is. Fontosnak tartottuk a rendszeres jelleget, azt, hogy a nézők megszokják: este fél hét előtt öt perccel mindennap ezt a műsort találják nálunk.
– Miként sikerült ennyi bátor mesélőt találni?
– Az első adásokra az ismeretségi körömből hívtam vendégeket, akikről tudtam, hogy szeretnek mesélni. Aztán közzé tettük a felhívást, és csak úgy záporoztak a telefonok, az e-mailek. Rengetegen jelentkeztek pécsi és Pécs környékén élő apukák, anyukák, nagymamák, nagypapák, sőt, gyermekek is, akik közül sokan olvasni sem tudnak, de fejből ismerik kedvenc meséiket, s éreztek magukban annyi bátorságot, hogy a kamerák előtt is elmondják azokat. Eddig 250 adást rögzítettünk, ez nagyjából száz mesemondót jelent, mert aki jön, azzal két-három mesét is felveszünk.
– Nehéz lehet mindig újat találni.
– Meglepő, de alig van átfedés. Attól színes, érdekes és változatos ez a sorozat, hogy senkit nem befolyásolunk, mindenki a kedvenc meséjét hozhatja el. Itt vannak a magyar klasszikusok, a szép régi népmesék, és olyanok is, amelyeket korábban én sem ismertem, itt hallottam először. Érdekes, milyen sokan hoznak saját meséket. Nem is gondolná az ember, mennyien írnak maguk is kedves, tanulságos történeteket. Ilyenkor megmutatják a kockás füzetüket, hogy döntsem el, fölolvashatók-e a nagyközönség előtt? A többségük, bizony, vállalható, a családban is kedvelik, miért ne ismerhetné azokat a többi gyermek is? Ahogy „bejáratódott” a sorozat, olyan szervezetek, intézmények is fölfigyeltek rá, amelyek a meséket szintén fontosnak tartják, de más szempontból. Például az Állatkert meghirdetett egy mesemondó pályázatot, és megkerestek, lehetne-e arról szó, hogy a nyertesek nálunk is szerepeljenek? Boldogan mondtam igent. Így gazdagodott tizenöt állatmesével a gyűjteményünk. A Természettudományi Múzeum környezetvédelmi témában hirdetett országos meseíró pályázatot, melynek győzteseit ugyancsak örömmel fogadtuk. Budapestről, Miskolcról, Hajdúnánásról, az ország minden tájáról, távoli településekről is jöttek hozzánk a mesemondók, vállalva akár több száz kilométeres utat is.
– Többször is ismétlik a meséket, de mit tegyen az, aki lemarad valamelyikről?
– Miután adásba került, a Pécs Tv videotárából tölthető le valamennyi. A nyár elmúltával is folytatjuk a sorozatot, várjuk hát továbbra is a jelentkezőket, akiknek egy kis ajándékkal köszönjük meg a szereplést. Általában az első, megilletődött percek után elmúlik az izgalom, hisz nem fejből kell mondani, hanem olvasni is szabad a mesét, egy kényelmes karosszékben ülve. Akárcsak otthon.
