Egy fesztivál, ahol alig van részeg, senki nem óbégat bele a nagyszerű koncertekbe, és ráadásul még olcsó is? Ahova az emberek a zene miatt járnak, nem a bódult dagonyázásért? Van ilyen, csak utazni kell érte.
Közép-Európa tele van jobbnál jobb fesztiválokkal, amelyek felhozatalukat tekintve nemhogy színesebbek, mint az ismert hazai gigarendezvények, de bizony olcsóbbak is. Az augusztus első hétvégéjén (4-6.) megrendezett lengyelországi OFF pedig simán a legolcsóbb, ár-érték arányban pedig gond nélkül túlszárnyalja a hazai és a szomszédos országok nagy fesztiváljait is.
A háromnapos katowicei buliért – kempingbérlettel együtt – mindössze 23 ezer forintot kell kiperkálni, cserébe viszont egy hétvége alatt láthat az ember friss, új, de elismert bandákat, őrült kísérletezős zajzenében utazó előadókat, valamint élő legendákat is. Arra viszont senki ne számítson, hogy az OFF-on lesz The Prodigy, Faithless, vagy Manu Chao. Nem a fősodorbeli sztároké ez a fesztivál, és nem azoké, akiknek a fesztiválozás egyet jelent a részeg dagonyával. Talán csak a szlovákiai Pohoda még az a fesztivál a közelünkben, ami konkrétan a zenerajongóknak szól, és nem a „fesztiválrajongóknak”.
Sokadik alkalommal is nagyon furcsa – de jól furcsa –, hogy a kellemesen hűvös (vagy hát, kevésbé gutaütés-veszélyes) parkban rendezett fesztiválon az emberek egy csendesülős éjszakai vagy hajnali koncerten sem kiabálnak be borgőzös hangon, nincs rendbontás, nincs feszültség, láthatóan mindenki zenét akar hallgatni, ami fontosabb számukra, mint az aljasodás. Persze mindez nem azt jelenti, hogy az OFF-on nincsenek részegek (még töményet sem lehet kapni, csak sört, bort, cidert), vagy becuccozott arcok, de csak elvétve, véletlenül lehet beléjük futni, és még ők sem akarják megzavarni a koncerteket, inkább csendben élvezik. Apropó, nem sok olyan zenei fesztivál van, ahol a hangoskodókat vagy bunkóskodókat a lelkiismeretes publikum tagjai keményen elcsitítják.
Ennek az oka az, hogy az OFF látogatói nem hiába zarándokolnak el minden évben a pár esztendeje egész normálisan kicsinosított – bár még így is elég szocreál – Katowicébe, hiszen olyan együtteseket és előadókat láthatnak itt, akiket a magyar zeneőrültek csak a hozzánk legközelebb eső koncertfővárosban, Bécsben nézhetnek meg. Vannak, akik egy-két-három húzónév miatt mennek, idén ilyen volt PJ Harvey, Talib Kweli, a Boris és a Shellac, Feist, és a Swans. Ugyanakkor az OFF-ban a legszebb az, hogy a zenerajongók fesztiváljaként főként azoknak szól, akik a jót, az érdekeset, a formabontót szeretik minden műfajban.
Az ősember-kinézetű metálos, a lerúgott punk, a vegán hipszter, a mezítlábas hippi összefuthat itt egy techno-koncerten, miközben körbeveszik őket olyan őszüstökű urak és hölgyek, akikről lerí, hogy már akkor is ismerték az épp fellépő félévszázados múltú elektronikus zenei úttörőnek számító Silver Apples-t, amikor az még csak a szárnyait próbálgatta. De vannak itt babakocsit toló anyukák és apukák, akik a cuki fesztivál-fülvédős gyermekeiknek mutogatják a legmeredekebb elektronikus zajzenészeket, de akár egy black metal koncerten is találkozhatunk itt ilyen apróságokkal.
Aki először lép be a poszt-szocialista szobrokkal díszített parkba, annak gyorsan feltűnhet, hogy az OFF nem a tipikus „szigetes”, kalandparkos, habpartis, vidámparkos csinn-bumm cirkusz, hanem valamiféle nyugis, laza piknik, jó zenékkel. Mindenhol különböző ülőalkalmatosságok, nyugágyak, strandszékek várják a pihenni vágyókat, akik egy nagyszínpados rockbulit is vízszintben tudnak így végignézni. Sőt, a megannyi poénos és jópofa meglepetések mellett – mint például a véletlenszerű helyeken felbukkanó és mindenki számára használható pianínók, vagy a rekeszszám kipakolt ingyen alma – még vetett ágyakat is találhatunk a színpadok közelében.
Régebben volt azzal gond, hogy a jobbnál jobb bandák koncertjei néha párhuzamosan, egy időben zajlottak, idén azonban a több mint száz fellépő közül kétszer fordult ez elő. Aki viszont minden nagy nevet meg akar nézni, az egyrészt garantáltan hulla lesz a fesztivál végére (minden nap hajnali 3-ig, vagy 4-ig vannak koncertek), másrészt éhen és/vagy szomjan hal, mert bizony evésre-ivásra nem elég a koncertek közötti 5-10 perc. Ugyanakkor enni kell, és az OFF-on enni jó is. Őrületes barbecue szendvicsek, steak-büfé, hatalmas lengyel kolbászok sok-sok ízben, vegán hot-dog, olasz tészták, indiai kaják, és lehetne folytatni. Nagyjából minden étel (ami nem pizzaszelet), 15-20 zlotyi, ami körülbelül 1000-1500 forintot jelent. Az egyik legszimpatikusabb az OFF-ban, hogy nagyon lengyel. Nincs Coca-Cola, nincs Pepsi, nincsenek világmárkák, csak a lengyel sör, a helyi üdítők, helyi kaják, helyi szolgáltatók, helyi lemezboltok és árusok.
Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy a 9 éves OFF minden évben bámulatos fellépőket hoz el hozzánk viszonylag közel, még sincs tömeg, 10 ezer ember nyomul átlagosan koncertről koncertre, miközben a Szigeten 100 ezres hetijegyért több százezer ember tombol.
