Pro Civitate-díjat kapott szeptember elsején Dr. Németh Péter professzor, a PTE Orvostudományi Kara Immunológiai és Biotechnológiai Intézetének munkatársa tudományos és immunológiai diagnosztikum fejlesztő tevékenysége, életpályája elismeréseként. A szakembert a kitüntetés kapcsán kérdeztük.
A professzor nem érzi magát szobában ülő kutatónak, talán a díjat odaítélők is ezt látták meg benne.
– Az egész innovációs lánc minden elemét fontosnak tartom, a tudományos alapkutatási területtől kezdve a kutatáshasznosításig bezárólag, s igyekszem is részt venni bennük. Talán azért is kaphattam meg a kitüntetést, mert aktívan tevékenykedem az egyetemi kutató és oktató munka mellett a regionális fejlesztésekben, a kutatáshasznosítás területén, de szerepet vállaltam a Pécsi Egészségipari Innovációs Központ létrehozásában, valamint a Biotechnológiai Innovációs Bázis nemzetközi akkreditált klaszter kialakításában is. Tudom, hogy csak akkor mutatkozik meg igazán annak az értéke, amit az ember az elméleti és az alkalmazott kutatásban elér, ha azt a tudást piacra is lehet vinni – mondta, hozzátéve, hogy ebben megfelelő partnerre talált a városnál és a különböző fejlesztési szervezeteknél.
Munkahelye, a pár évvel ezelőtt felújított Immunológiai és Biotechnológiai Intézet elméleti kutatóintézet, de egyúttal egy betegellátó, laboratóriumi diagnosztikai intézmény is, amellett, hogy egyetemi oktatási egységként különböző területeken tevékenykedő szakembereket képez.
– Elég széles körben képzünk szakembereket. Nem csupán orvosokat, fogorvosokat, gyógyszerészeket oktatunk, hanem biológusokat, orvosi biotechnológusokat és laboratóriumi analitikusokat is.
Szerinte nagyon fontos, hogy a jól képzett, magas szintű és korszerű tudással rendelkező szakemberek Pécsen és a régióban maradjanak, mert nem lát más kiutat arra, hogy a város ismét a fejlődés útjára lépjen.
– Ez a régió az ország egyik legelmaradottabb területe, megszűnt például a nehézipar, a bányászat és a hozzájuk kapcsolódó gépipar. Ez a város vagy ki tudja húzni magát a saját hajánál fogva, vagy végképp egy kisvárossá fog visszafejlődni. Ezért kell a szakembereket itt tartani és számukra helyben munkalehetőséget teremteni. Az egészségiparban, a biológiai iparágakban, a gyógyszerfejlesztéseben nem az eszközök, nem is a felhasznált anyagok, hanem a munkaerő a legdrágább. Azoknak a tudását, akiket mi kiképzünk nagy keservesen, azt más hasznosítja. Ez nonszensz. Úgy érzem, hogy Pécs vezetése ezt látta meg az elmúlt években, amikor célul tűzte az egyetemi szférával a szorosabb együttműködést. Ezért örülök, hogy támogatja az Egészségipari Innovációs Központ Zrt. működtetését is. Ezt egy lehetséges kitörési pontnak látom.
A fejlődéshez azonban a város és az egyetem összefogása kevés, megfelelő ipari szerkezetváltást kell(ene) végrehajtani. De mi lehet a növekedés záloga?
– Én annak örülnék, ha Pécsen megtelepedne egy gyógyszergyár, amely nyitott a laboratóriumi diagnosztikai fejlesztések iránt is. Csak hát lobbizni kellene, mind itthon, mind a nemzetközi porondon kellene aktívabbnak lenni. Úgy érzem, hogy a városvezetés és az egyetem összefogása önmagában nem elegendő, ehhez fel kellene zárkóznia a helybéli közéletnek, a helybéli lobbistáknak, más cégeknek is, hiszen ezek a más területen érdekelt vállalkozók akár mint beszállítók is meg tudnának jelenni.
Németh Péter szerint meg kellene győzni a bankszakmát és a befektetőket is, emellett megfelelően elkötelezett lobbistákra lenne szükség, nem beszélve azokról a nagyvállalkozókról, akiknek megvan a kapcsolatrendszerük, viszont akiket nem nagyon lát jelenleg, hogy tolonganának ebben az irányban…
