Bolygóbecsapódás, napkitörés, klímaváltozás, mágneses pólusváltás, világméretű járvány és árvízzel, földrengéssel kísért sorozatos vulkánkitörés – csak néhány a leggyakrabban emlegetett okok közül, amelyek világvégét idézhetnek elő. A legközelebbit 2012. december 21-re jósolják, a maja civilizáció ősi naptárára hivatkozva. Nagyváradi László, a pécsi planetárium szakmai felelőse, a PTE egyetemi docense ezt erősen kétli. Mármint a dátumot. Világvége ugyanis lesz! Csak nem decemberben.
– Négy világvégét már magam is túléltem – kezdi beszélgetésünket az egyetem természetföldrajz és geoinformatika tanszékének vezetője. – Az emberiséget mindig is érdekelte e téma, filozófusok és csillagászok egyaránt kutatták. Az idő fogalma nehezen ragadható meg, az univerzum születése, létezése és esetleges elmúlása is csupa rejtély. S egyáltalán: mit jelent a világvége? Ha meghalok, a magam szempontjából az is világvége. A bibliai vízözön: helyi katasztrófa, nem érintette az egész világot. A Föld megsemmisülését az univerzum többi tagja észre sem venné.
– S ha bolygónkba becsapódik egy másik égitest, mondjuk a mostanra jövendölt Nibiru?
– A földi távcsövekkel sok, az űrtávcsövekkel még több, egészen távoli égitestet fedeztek már fel, amelyek parányiak ahhoz képest, amekkorának a Nibiru bolygót leírják. (Névadója egyébként a sumér írásokban szereplő istenség volt, akitől féltek. Marduk isten teremtményeként 3600 évente a végzet csillagát küldi a Földre.) Ha most lenne egy ilyen valós veszély, már régen tudnánk róla. Lehet, hogy Galilei is látta volna a távcsövével. Igaz, a csillagászat ismeri a földsúroló kisbolygókat, ezek éppúgy a Nap körül keringenek, mint a Föld. A pályák évente két ponton metszik egymást, ami akkor okozna gondot, ha egyszerre érkeznének oda. Ütközésükre azonban annyi esély van csupán, mint arra, hogy valaki egész évben lottózik, és minden héten telitalálatos szelvényt tölt ki. Kisebb égitestek becsapódása világméretű katasztrófát nem idézne elő, bár a dínók kihalását egy ilyen eset okozta 65 millió évvel ezelőtt.
– A Drezdai Kódex néhány lapján fellelt maja naptár 2012-nél véget ér, ez ad okot a félelemre: megáll az idő?
– Tény, hogy a maják kiváló csillagászati megfigyeléseket végeztek, naptáruk a napévet nagyon pontosan írja le. Viszonylag hosszú ciklusokban gondolkodtak, s ezek időközönként lezárulnak, hogy új korszak vegye kezdetét. A maják (akárcsak az eszkimók) a húszas számrendszerben gondolkodtak, mi a tízest használjuk, többek között ezért is problémás a mi naptárunk összevetése az övékével. Az pedig, hogy a jóslatok 2012. tizenkettedik hónapjának 21. napjára prognosztizálják a világvégét – játék a számokkal. Persze, kapóra jön ehhez a téli napforduló, a sötétség feletti győzelem, s vele együtt a fény, az innentől egyre hosszabbodó nappalok reménye. Mert minden ilyen jóslat úgy illeszti egymás mellé a tényekként feltüntetett félinformációkat, hogy azok látszólag logikus egésszé álljanak össze.
– Szóval, megérhetjük a karácsonyt.
– Az ideit mindenképp. A világvége csak később jön el teljes bizonyossággal. Bolygónk és az egész földi élet pusztulása 3000 millió (azaz hárommilliárd) év múlva következik be. A Nap akkorára tágul, hogy a Marsig kitölti az egész naprendszert, és így a Föld is beleolvad a Nap testébe – ez biztos. Ám addig az emberiség még ezerszer végigjárhatja törzsfejlődésének küzdelmes útját. Bolygónkon ez idáig a fajok 90%-a legalább háromszor-négyszer kihalt, majd kialakult újra. Én az embernek nem adok 300 ezer évnél többet, annyira mutálódtunk ugyanis, hogy már mindenkinek van egy kis „genetikai defektje”. A cápák ötszázmillió éve nem változtak semmit; mi a jégkorszaki emberhez képest, tízezer év alatt rengeteget!
[frame]
Pécsett is vannak, akik készülnek, sőt várják a világvégét. Mi arra kerestük a választ ebben a videóban, hogy ki mit csinálna az utolsó napon?[/frame]
