Évtizedek óta töretlen lelkesedéssel, hihetetlen elhivatottsággal gyógyítja a gyermekek lelkét dr. Páli Eszter gyermekpszichiáter. A kiváló szakember munkáját Városháza Emlékéremmel honorálta Pécs városvezetése.
– Mindig ezen a területen szeretett volna dolgozni?
– Kezdetben nem volt határozott elképzelésem a gyermekpszichiátriával kapcsolatban, ez menet közben alakult ki. Tanulmányaim során a művészetekkel és a természettudományokkal egyaránt megismerkedtem, sok minden érdekelt. A továbbtanulásnál végül az orvosi egyetemet választottam. A tanulóévek alatt diákkörösként dr. Jádi Ferenc irányításával bekapcsolódtam a pszichiátriai klinikán folyó zeneterápiás munkába. Megtapasztaltam, hogy az orvostudományon belül van egy olyan izgalmas, több tudományágat érintő terület, a pszichiátria, ahol a tudomány és a művészetek együtt segíthetnek az emberi működés mélyebb megismerésében. Ezt nagy tudással és elhivatottsággal művelni még élvezet is lehet. Ez sokat segített saját utam megtalálásában. Diploma után az akkori gyermekkórházba kerültem és tizenhárom évig gyermekgyógyászként dolgoztam. Közben kerestem a gyermekpszichiátria felé nyíló lehetőségeket, alkalmam volt betekinteni az akkor dr. Gyenge Eszter főorvosnő irányításával zajló munkába, ahol további motivációkat kaptam. Végül a kórházban lehetőséget adtak a gyermekpszichiátria irányába lépni, ekkor álltam rá végleg erre a vonalra. Utólag visszatekintve, ez jó döntésnek bizonyult.
– Mi a varázsa ennek a hivatásnak?
– Ez egy sokszorosan összetett, segítő szakma, több szakember együttműködése szükséges a hatékony munkához. A pszichiáterek munkáját segítik többek között a pszichológusok, gyógypedagógusok, pedagógusok, nevelők és családsegítők. Ahhoz, hogy megértsük a gyerek problémáját, világosan lássuk az aktuális állapotot, alaposan körbe kell járni azt: ismerni kell a fejlődési vonalát, a környezetével – iskolával, családtagokkal – való kapcsolatát, azt, hogy milyen védő- és veszélyeztető „faktorok” vannak az életében. Ezekből kell együttesen egy képet kialakítani. Olyan ez, mint egy nyomozó munkája, miután összeállt egy kép, meg kell találni, hol vannak azok a pontok, ahová belépve segíteni tudunk.
Mindennap úgy megyek be, hogy érdekel, milyen új kihívások érkeznek, milyen új izgalmas esetekkel fogok találkozni. Persze ezek nem mindig kalandos élmények. Egy gyermekpszichiáter gyakran találkozik drámai és tragikus esetekkel is. Nagyon fontos feladat a kapcsolatteremtés, hiszen ha ez nincs meg, nem tudunk továbblépni. El kell nyerni a páciensek bizalmát, hogy el tudják fogadni a segítséget. Fontos, hogy ők maguk is akarják a változást – ez sokszor kemény küzdelemmel jár. Ezután jöhet csak a belül zajló folyamatok megértése, rálátás a nagy egészre, a probléma megoldása.
– Mit tudna tanácsolni egy pályakezdőnek?
– Az igazi művészet ebben a szakmában az, hogy a gyermekekkel való jó kapcsolat kiépítése mellett a gyermekpszichiáter képes legyen a szülő oldaláról is látni a problémát, meg tudja őt is nyerni a terápia számára, hiszen a szülő együttműködése nélkül a kisebb gyerekek már el se jutnak az ülésekre. Azt is meg kell értetni a szülőkkel, hogy a terápiában általában az ő aktív részvételükre is szükség van. Eközben fontos a gyerekkel éreztetni, hogy ő áll a középpontban, mindenki elsősorban neki szeretne segíteni, hogy könnyebben leküzdhesse a kezdetben gyakran jelen lévő ellenállását. Ha egy pályakezdő ezekre a szempontokra kezdettől figyel, hatékony lesz a munkája.
– Nem fenyeget a hosszú évek utáni kiégés veszélye a gyermekpszichiáterek körében?
– Mindenkinek vannak könnyebb és nehezebb napjai is. Sokat segít, hogy az ember mögött egy saját, stabil háttér, környezet is – szerencsére ez nekem megvan. Tudni kell, hogy ez csapatmunka, ugyan vannak magánrendelések, de igazán hatékonyan, komplexen csak csapatban lehet működni. A különböző szakemberek egymás közötti segítségnyújtása, egymás megértése, a rendszeres esetmegbeszélések: mind elengedhetetlenek. És túl a szakmai párbeszéden, emberileg is figyelni kell egymásra.
Jó ha vannak egyéb szakmai kihívások, mint a továbbképzések, konferenciák, amik a saját tudást is gyarapítják. Például ebben az évben Pécsett rendeztük meg tudományos társaságunk évi konferenciáját „Művészet a terápiában – a terápia művészete” főtémával, nagy sikerrel, rekordszámú előadóval.
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#dad59b”]Páli Eszter 1957-ben született Pécsett. Általános iskolában ének-zene tagozatos volt, érettségit a Széchenyi gimnáziumban tett matematika szakon. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen diplomázott, ezt követően tizenhárom évig gyermekgyógyászként dolgozott. A gyermekpszichiáter szakvizsga letétele után kezdett dolgozni jelenlegi munkahelyénél, a pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Szakrendelés és Gondozóban, ahol már tizedik éve vezető főorvos. A Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága elnöke, a Szakmai Kollégium Gyermekpszichiátria és Addiktológia Tanácsának tagja.
Férje a Pécsi Tudományegyetem angol nyelvi tanszékének professzoraként vonult nemrég nyugdíjba, két gyermeke van: 28 éves lánya állatorvos Angliában, 21 éves fia gyógytornásznak tanul. Szabadidejében szívesen sportol, kertészkedik és zenél, ma is aktív tagja a Pécsi Kamarakórusnak.[/su_box]
