Ha elhagyjuk az uránvárosi buszvégállomást és észak felé vesszük az irányt, a sokadik olyan pécsi – egykor önálló – városrészen haladunk keresztül, ami ugyan évezredek óta lakott, mégis kiépítetlen szőlőhegy volt. Ez Ürög, ami a történelem folyamán végig megőrizte magyar anyanyelvű lakosságát.
„Rövid” történelem
Az ürögi városrész múltja régre nyúlik vissza: már az Árpád-korban lakott volt ez a terület. Akkor vált különösen jelentőssé, mikor Bertalan pécsi püspök a környéken élő remeték számára kolostort alapított Jakabhegyen (Jakab-hegyen). Ezt a krónikák 1225-re teszik. A Szent Jakab kolostort azonban nem sokáig élvezhették: 1334-ben elhagyta mindenki a környéken élő fosztogató rablók „jóvoltából”.
A kolostor megépülése előtt a Jakabhegy kis barlangjaiban, üregeiben éltek a remeték. Ezért is emlegették Iregként az Árpád-korban a települést, az üreg – ireg, üreg, ürög – szó módosulásának következtében.
A Jakabhegy lábánál, az ürögi völgyben terül el a kis település. A délebbre eső, ma már mind beépített vidékek mezőgazdasági területek voltak.
A középkorban, újkorban, a török uralom alatt és azt követően is, mindig lakták az ürögi városrészt. Mindig is magyar nyelvű volt a lakosság ellentétben sok másik – mára már Pécshez csatolt – városrésszel. Csak a 19. század végén kezdtek idegen ajkúak érkezni, főként a déli részre a rácok, szerbek, akiknek a nevét mára egy másik városrész viseli. Amikor a német nemzetiségűek is megérkeztek arra a területre, nemsokára Németürög néven is emlegették. Éppen ezért van ott a megkülönböztető magyar előtag Ürög neve előtt.
A huszadik században összeolvadt Pataccsal, Rácvárossal, Mecsekszentkúttal Mecsekalja néven, 1930-ban. Végül ez a csapat 1955-ben olvadt bele az egyre terebélyesebbé váló Pécsbe.
Az évszázad második felében népesült be igazán Ürög, először családi-, később sorházakat építettek. Így kapcsolódott össze lassan a többi környező kistelepüléssel, például az északabbra fekvő Szentkúttal.
Egy „őslakos” szemével
Nichter József 1981 óta ürögi lakos, családjával él ott. Ő is arról számolt be, hogy akkoriban túlnyomó részt szőlőhegy volt a mára teljesen beépült rész. De az északabbra, magasabban fekvő részeken még ma is több szőlőstelket találhatunk.
– Régebben voltak, akik a drágább lakások helyett megvásárolták a lényegesen olcsóbb pincéket, kis házakat, vállalva, hogy a kevésbé kiépült peremvidékre költöznek annak minden hátrányával, néhol a csatornázás, közművek is hiányoztak. Az ügyesek viszont az évek alatt fokozatosan szép családi házakat csináltak a kis szőlőspincékből, présházakból. A régi pincesorok helyén ma már mindenütt takaros épületeket láthatunk. Egészen az erdei részekig, végig közművesítve vannak a telkek – mesélte.
Szerinte sok fiatal próbál ma ezen a környéken ingatlant venni, úgyhogy ha lassan is, de fiatalodik a városrész.
Elmondása szerint akárcsak minden kisebb, peremkerületi városrészen, itt is sok kisbolt működött, amiknek a legtöbbje bezárt. De abszolút nincs elszigetelve Ürög, a buszközlekedés kiváló. Régen negyedóránként jártak a buszok, aztán ahogy szaporodni kezdtek a személyautók, ritkultak a járatok. Pár éve viszont, amikor átalakították a helyi buszközlekedést, a járatok már nem állnak meg az uránvárosi végállomásnál, újra érintik az ürögi megállókat is.
– Az itt lakóknak egy nagy kérése van, amit már régóta szeretnének: járdákat kiépíteni és felújítani a régieket. Ez az igény is mutatja, egyre komolyabbá válik a forgalom a kis ürögi utakon – tette hozzá.