Magyarországról évente több tízezer fiatal vándorol külföldre egy jobb élet reményében. Nemrég kis híján a pécsi Szajkó Viktória is beállt a sorba, ám az utolsó pillanatban máshogy döntött. Arra jutott, még ha sokkal nehezebb is, inkább itthon próbál karriert építeni. Néhány hete nyitotta meg saját fodrász szalonját.
– Miért gondoltad meg magad?
– Egyrészt, egyedül utaztam volna, és fiatal lányként egy kicsit tartottam ettől. Párban biztosan könnyebb lett volna egy idegen országban. Másrészt nem akartam messze kerülni a családomtól, és a barátaimat nem szívesen hagytam volna itt, de a legfontosabb, hogy itthon szeretnék bizonyítani. Persze nyilván könnyebb lett volna megszedni magamat külföldön, aztán hazajönni, vagy haza sem jönni, de én Magyarországon szeretnék karriert építeni és normális megélhetést biztosítani magamnak.
– Sokan mégis ezt az utat választják….
– Igen, az ismerőseim és barátaim egy része elhagyta az országot, máshol próbáltak szerencsét, és jól érzik magukat. Ám bármilyen furcsa ők is jobban örülnének annak, ha itthon biztosítanának olyan feltételeket, hogy meg se forduljon a fiatalok fejében az elvándorlás.
– Húsz éves vagy, azt gondolná az ember, hogy ilyen fiatalon inkább alkalmazottként helyezkedik el valaki…
– Eredetileg ez volt a célom. A volt oktatóm benyújtott egy, az állam által kiírt pályázatot. Ezáltal fiatal pályakezdőként kedvező feltételekkel foglalkoztathatott volna saját üzletében, de sajnos fél év után sem bírálták el a kérelmet, nem csak a miénket, másokét sem. Ezután máshol próbálkoztam, de ebben a szakmában túlnyomóan székbérleteket tudnak felajánlani, hiszen nem éri meg az alkalmazott foglalkoztatása. Ezért döntöttem egy saját szalon mellett.
– Azért ez nem kizárólag elhatározás, hanem elég komolyan tőke kérdése is.
– Természetesen. A családom, a barátok és az ismerősök segítsége nélkül nem ment volna, és az is hatalmas előny hogy otthon, a szüleimmel élek, így nem kell fenntartanom egy háztartást. De azért hozzáteszem, még így sem volt könnyű. Kölcsönökből tudtuk csak elindítani a szalont, és tisztában vagyok vele, hogy a neheze még hátra van, de optimistán állok a jövőhöz.
– Nem félsz, hogy a rengeteg fodrászat és szépségszalon között nehéz lesz érvényesülni?
– Félni nem félek, de persze én is látom, hogy nagy a konkurencia. Az viszont még ennél is biztosabb, hogy ha nem próbálom meg, akkor nem is fog kiderülni, mi lett volna, ha. Mindent megteszek, hogy kiépítsem a saját vendégkörömet.
– Egészen konkrétan mi/mik azok, amiket megteszel?
– Próbálok minél többet reklámozni szórólapokon és mivel eléggé elterjedt a Facebook is, ezért ott is jelen vagyok. Igyekszem mindig naprakészen fogadni a vendégeimet a legújabb trendekkel, hajfestékekkel és egyéb anyagokkal. Továbbképzéseken is részt veszek, így fejleszthetem a meglévő tudásomat. Igyekszem a vendégek kérésének eleget tenni, így mikor időpontot kérnek, bármikor a rendelkezésükre állok. Ha kell, hajnali négykor. Plusz van mellettem egy körmös és egy masszőr is, ami a vendégkört illetőn szerencsés felállás.
– Friss, fiatal fodrászként hogy látod, mi a legtöbb fodrászszalon „hibája”, mi az, amire nem figyelnek oda eléggé?
– Úgy gondolom, sok helyen a bevételre utaznak: minél gyorsabban, minél több frizurát gyártani, futószalagon. Én pont az ellenkezőjét szeretném, az a célom, hogy hozzám kikapcsolódni jöjjenek a férfiak és a nők, jusson rájuk elég idő és ne kelljen kapkodni. Persze nekem is fontos a bevétel, de azt az elégedett vendégek hozzák, szóval ez egy ördögi kör.
[note note_color=”#218c63″ text_color=”#ffffff”]És aki jól érzi magát külföldön…
Gergely(27)
„2011 júniusában, az egyetemi szemeszter végén realizálódott bennem, hogy hamarosan záróvizsga és nekem még mindig nincs nyelvvizsgám. Szerencsére egy nagyon kedves barátnőm, aki két évvel korábban Londonba költözött, felajánlotta, hogy menjek ki hozzá, ráadásul a munkahelyén épp emberhiánnyal küszködtek. Úgy terveztem, maximum fél évig maradok, ráfekszem az angolra és hazajövök befejezni a tanulmányaim. Arra azonban nem számítottam, hogy ennyire elvarázsol ez a város, az itteni emberek mentalitása, a munkahelyi viszonyok, egyszerűen beleszerettem Angliába.
Az elmúlt két és fél esztendő rengeteg dologban megváltoztatott, új barátaim vannak, felvettem a város ritmusát, de továbbra is büszkén vállalom nemzetiségem. Mi több, a múlt nyáron több külföldi barátom is ellátogatott a mi szépséges dél-baranyai régiónkba, ahol a családom hatalmas szeretettel látta vendégül az utazókat, akik nem győztek ámuldozni milyen szép helyen is élünk mi, magyarok.”[/note]
