Sokan csak meséből ismerjük a 40-es, 50-es évek udvarlási szokásait, hogy egy fiatal házaspár miket élhetett át a szovjet megszállás alatt, és mi kellett ahhoz, hogy a „jóban” mellett „rosszban” is kitartsanak egymás mellett. Weidinger Antal és felesége, Kerényi Erzsébet hetvenedik házassági évfordulóját ünnepli idén, kérésünkre pedig még a fiatal pécsi házasoknak is elárulták, hogy szerintük mi a hosszú és boldog házasság titka.
Weidinger Antal és Kerényi Erzsébet, születési nevén Kerner Erzsébet, két gyermekével él unokáival együtt a belváros szívében. Barátságos lakásukban visszaköszön a nosztalgikus retró hangulat, rögtön otthon éreztük magunkat a sok mosolygós arc között. Van is minek örülni, hiszen az egész család egészséges – nincs ennél fontosabb – fogad minket idősebb Weidinger Antal. Ő 90, felesége 88 éves, és a hétvégén ünnepelték 70. házassági évfordulójukat, az úgynevezett kegyelmi lakodalmukat. Előttünk van az asztalon egy fényképalbum is a beszélgetés alatt, amiben gondosan össze vannak szedve házasságuk fontosabb mérföldkövei, az esküvő, születések és lakodalmak.
1947-ben a 19 éves Antal és a 17 éves Erzsébet egy máriakéméndi lakodalomban ismerkedtek meg. Akkor még elképzelhetetlen volt elmenni autókázni, moziba vagy étterembe menni, de Antalnak sikerült levennie Erzsébetet a lábáról.
– Akkoriban jött divatba a tangó. Tudtam, hogy Erzsébet jár tánciskolába, én pedig tudtam tangózni, így a mulatságon fel is kértem táncolni. Ez azonnal levette a lábáról – meséli Antal ismerkedésüket. Akkor még nem volt olyan, hogy randevúzás – folytatja – helyette a legény gyakran kileste, hogy a leány mikor viszi a tejet faluhelyen, majd csatlakozott és elkísérte. Annak idején autó meg motor sem volt, biciklizni tudtunk elmenni, vagy barátokkal erdőbe, esetlen nyáron ibolyát szedni – meséli hamiskás mosollyal.
A romantikus lánykérést követően, ahol Antal egy verssel kérte meg párja kezét, másfél évvel később össze is házasodtak Máriakéménden. A közel százharminc fős lakodalmon gyűjtött boldog percek azonban hamar szertefoszlottak. Erzsébetet sváb származása miatt Németországba akarták kitelepíteni Máriakéméndről. Antalt, mivel március 15-én született, magyarnak anyakönyvezték, ezért maradhatott volna, ám mivel friss házasok voltak, természetesen együtt indultak el. A pár két napig állomásozott Mohácson, amikor megelégelték állapotukat, elmentek vízért, majd „elfelejtettek” visszamenni. A fiatal házaspár a kukoricatáblákon keresztül szökött meg a mohácsi vagonból. – Ezzel a kis kalandunkkal talán be is pótoltuk elmaradt nászutunkat – teszi hozzá nevetve Antal.
– Egy hétig rokonoknál bujkáltunk, majd nem sokkal később, 1949-ben Pécsre költöztünk. Én egy pécsi vágóhídon, feleségem pedig 24 évig dolgozott egy pécsi tatarozó vállalatnál recepciósként. Mondhatom, hogy házasságunk egyik legnagyobb élménye, hogy jöttek a gyerekek, és mindenki egészséges. Ez a legfontosabb!
Az 50.-ik házassági évfordulónkon elmentünk a kegytemplomba, ahol esküdtünk, ott volt egy baráti összejövetel a családdal.
Erzsébet és Antal fiával, lányával és unokáikkal él egy fedél alatt, és nagy a harmónia köztük.
– Az ajtót mindenki becsukja, ha éppen olyan kedve van, de ebben a házban három generáció lakik együtt, egy légtérben. A névnapokat, születésnapokat, házassági évfordulókat és a jelesebb ünnepeket együtt ünnepeljük – meséli lányuk.
Természetesen az idős házaspártól a hosszú és boldog házasság titkát is megkérdeztük, Antaltól alaposan átgondolt választ kaptunk:
[su_quote]
Nappal, ha összevesznek, nem kell mindjárt a válásra gondolni, hiszen a paplan mindent eltakar! Ezt üzenném a fiatalságnak!
[/su_quote]
