110 éve rendezték meg a Pécsi Országos Kiállítást, ami a város történetének talán a legjövedelmezőbb és legnépszerűbb rendezvénye volt. Az egész ország Pécsre figyelt, ahol egymillió ember csodálkozott rá a megannyi látnivalóra!
Soha nem volt Pécsett olyan hatalmas tömeg, mint kereken 110 éve. Az 1907-ben megrendezett Pécsi Országos Kiállítás és Vásár ugyanis közel egymillió látogatót vonzott a városba!
Nem ez volt az első országos kiállítás Pécsett, hiszen 1888-ban rendezték az elsőt, ami méretét és jelentőségét tekintve is eltörpült az 1907-es kiállításhoz képest. Még a nagyszabású 1960-as Pécsi Ipari Vásár is apró dzsemborinak tűnik ahhoz képest, ami a 20. század elején Pécsett történt, a vasútállomástól északnyugatra elhelyezkedő 35 hektáros vásárvárosban.
Az országos vásárok korabeli szabályzata szerint az esemény célja az volt, hogy az ország ipara, mezőgazdasága, művészeti színtere egy helyen, több százezer magyar és külföldi előtt mutatkozhasson be úgy, hogy közben a kiállító cégek, termelők, vállalkozások és persze a vásárlók kapcsolata is erősödjön.
A kiállításnak nem csak a mérete, de a költsége is nagy volt, összesen másfél millió koronából hozták tető alá, amiből 170 ezer koronát az állam kölcsönzött a szervezőknek, a pécsi közgyűlés pedig 50 ezret dobott a hatalmas projektbe – a maradékot az ország vállalkozói és földbirtokosai adták magántőkéjükből. A vásár nívóját jól mutatja az is, hogy fővédnökei igazi császári és királyi fenségek voltak: Frigyes főherceg és Izabella főhercegné.
De hogyan is festett ez a kiállítás? A vásárvárosban 56 pavilont húztak fel (kétezer munkással), Sikorski Tádé lengyel származású pécsi építészmérnök vezetésével. Sikorski koncepciója az volt, hogy a pavilonépületek egységes képet fessenek a vásártérre látogatók számára, ebben a törekvésében pedig nagy segítségére volt Pilch Andor pécsi építész, aki magyaros szecessziós stílusban álmodta meg a pavilonokat, melyek tervezésébe és építésébe később fővárosi építészek is beszálltak.
Így tehát gyorsan elkészült a háziipari tárlat, a műcsarnok, a zenei tér, az állatvásár, a filmszínház, a teniszpálya, a textilipari kiállítótér, az úgynevezett Hygiénia-pavilon, az 1906-os milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás központi csarnokának komplett mása, és a legnagyobb durranásnak számító Zsolnay-pavilon is. Apropó Zsolnay, a vásár amolyan „off-programjaként” leplezték le a frissen felállított Zsolnay-szobrot is!
De amúgy egy jó nagy csúszda is várta a fiatalokat és egy erre az alkalomra felépített szép dohánybolt is. Hatalmas népszerűségnek örvendett állítólag egy hímestojás-gyűjtemény, de az hihetőbb, hogy a Turul nevű hidrogénnel töltött léghajó első pécsi repülése sok ezer embert nyűgözött le.
A Pécsi Országos Kiállításon mindenki ott volt, aki akkoriban számított. Littke Lőrinc és pezsgőgyára, vagy a szintén neves pécsi vállalkozó, Biedermann Rezső mellett a Ganz művek, az Első Tokaji Cognac-gyár, a Herz, a Dunagőzhajózási Társaság, a Singer varrógépgyár és a Hofherr és Schrantz gépgyár is bemutatta portékáit és szolgáltatásait. Továbbá több mint egy tucat konferenciát és egyesületi közgyűlést is a pécsi kiállítás keretei között tartottak (például a magyar méhészek vagy a borászok konferenciái).
A látogatók számára nagyon fontos volt, hogy az országos hírű rendezvényről köszönthessék rokonaikat és barátaikat, ezért a kiállítás alatt Pécsett több mint 50 különböző vásári képeslapot lehetett kapni, melyekből sok fent is maradt.
Az 5 hónapig pörgő kiállítás utóélete azonban minden hangos siker és a rendezvény nyereségessége ellenére is szomorú. Egyrészt azért, mert nyoma sem maradt, hiszen minden kreatívan megépített pavilont, teret és sportpályát elbontottak a záráskor, leszámítva a Zsolnay-pavilon egy eozindíszét, melyet később a Balokányfürdőben hasznosítottak, hogy aztán onnan nyomtalanul eltűnjön. Másrészt azért, mert a vásár nyereségéből tervezték volna megépíteni a Pécsi Kultúrpalotát, ami sajnos nem jött össze, ugyanis a bank (az Ullman Bankról van szó), ahova a pénz került, csődbe ment, a pénzzel lelépett Amerikába a pénzintézet igazgatója. A Kultúrpalota terve pedig csak terv maradt.
Forrás: mandadb.hu, Régi Pécs, Pécs Lexikon
