Kiállítással, koszorúzással és tudományos üléssel emlékeztek Prinz Gyulára (1882-1973), a földrajztudomány kiemelkedő magyar alakjára születésének 130. évfordulóján a Pécsi Tudományegyetemen szerdán. Az universitas későbbi rektora maga is többször „ellógott” az iskolából, hogy a híres professzort hallhassa az egyetemen.
Páva Zsolt (Fidesz), Pécs polgármestere az egyetem földrajzi intézete, levéltára és könyvtára által szervezett ünnepségen részt vevő oktatók és hallgatók előtt azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek a maga területén fontos átadnia azokat az információkat, amelyekből a fiatalabb generációk tagjai megismerhetik az előttük dolgozó tudósokat, kutatókat, biztosítva az akár emberöltőkkel ezelőtt megkezdett munkák folytatását.
A politikus szavai szerint ebből a szempontból is fontos Prinz Gyuláról megemlékezni, munkásságát folytatni és a róla elnevezett díjat átadni, hiszen az közelebb hozza őt, tudományos eredményeit a mai fiatalok számára.
Páva Zsolt kiemelte: Prinz Gyula ahhoz a klasszikus földrajztudós generációhoz tartozott, amelynek tagjai még kalandos utak során fedezték fel a Föld ismeretlen területeit. Hozzátette, mivel a bolygót, ahol élünk, már nagyrészt felfedeztük, azokat az érdekességéket, kutatni való témákat kell megismerni, amelyek felkelthetik az érdeklődést a földrajztudomány iránt.
Aubert Antal, a földrajzi intézet igazgatója az MTI-nek azt mondta, Prinz Gyula a földrajztudomány kiemelkedő alakja volt, aki Pozsonyban, Pécsen, Kolozsváron, majd Szegeden nemcsak kutatói, oktatói, hanem intézményszervezői és intézményvezetői feladatok elvégzésében is jeleskedett. Őt nevezték az utolsó geopolihisztornak.
Tóth József professzor, a földtudományok doktori iskola vezetője ezt az elnevezést azzal magyarázta, hogy Prinz Gyula holisztikus szemmel, egységben látta a világot, ugyanakkor a geográfia különböző területein is maradandót alkotott. Példaként említette, hogy Prinz Gyula bejárta Közép-Ázsiát, ahol „fehér foltokat tüntetett el”.
Megyéket határolt körül közlekedésföldrajzi, elérhetőségi alapon és városföldrajzi modellt készített természetföldrajzi alapon. Az államföldrajzban különbséget tett állam és ország között: az előbbit erőviszonyok által alakított, a másikat objektív, tartós szerveződésnek tekintette.
Tóth József kitért arra, hogy Prinz előadásai rendkívül népszerűek voltak, sok középiskolás, köztük ő is többször „ellógott” az iskolából, hogy a híres professzort hallhassa az egyetemen.
A Prinz Gyula emlékére rendezett ünnepségen Prinz-díjat vehetett át kiemelkedő kutatói és oktatói eredményeiért Lovász György nyugalmazott földrajz professzor, valamint tanulmányi és közösségszervező munkájáért Marton Gergely doktorandusz hallgató.
A díjátadó után Prinz Gyula életét, munkásságát és néhány személyes tárgyát bemutató kiállítás nyílt a földrajzi intézet folyosóján, majd a résztvevők a botanikus kertben megkoszorúzták a geográfus mellszobrát. Délután tudományos ülésen számoltak be a földrajzi intézet eredményeiről.
Prinz Gyula 1882. január 11-én született a Vas megyei Rábamolnáriban, a mai Püspökmolnáriban. Gimnáziumba Nagykanizsára és Budapestre járt, felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a berlini és a boroszlói egyetemen végezte, és 1904-ben summa cum laude minősítéssel szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Az Almásy-féle expedíció tagjaként 1906-ban részt vett a Tien-San, a Pamír, a Kun-lun hegység, a Tárim-medence kutatásában.
Később gimnáziumban, majd 1918-ban a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen lett tanár, ugyanott a bölcsészkar dékánja. Az intézmény Pécsre költözésével a baranyai megyeszékhelyen folytatta munkáját, ahol 1935-1936-ban az egyetem rektori tisztségét is betöltötte. Észak-Erdély visszacsatolását követően 1941-től a kolozsvári egyetem tanáraként, 1945-től 1958-ig, nyugdíjazásáig a szegedi egyetem tanszékvezető professzoraként dolgozott, 1973-ban bekövetkezett haláláig Budapesten élt.
Levelező tagja volt az MTA-nak, de tagságát az akadémia 1949-es, társadalmi, politikai változások által diktált átszervezéskor nem újították meg, csupán kandidátusi fokozatot szerezhetett. Rehabilitációjára 1990-ben került sor.
