December 6-án, a pécsi író-költő születésnapján, első alkalommal adták át a Kodály Központban a Bertók László Költészeti Díjat, mely kettős célt szolgál: emléket állít a névadó a hazai irodalmi életben igen jelentős munkásságának, valamint elő kívánja segíteni az ideológiáktól és korlátozásoktól mentes, szabad művészetek, illetve a kortárs magyar költészet jeles alkotóinak elismertségét.
A díj alapítói – a szakmai hátteret a Jelenkor folyóiratot kiadó alapítvány, az anyagi támogatást Bertók Attila, a költő fia biztosítja – elhatározták, hogy 2021-től kezdődően minden év december 6-án, Bertók László születésnapján díjaznak „egy a bertóki életműhöz méltó” költői teljesítményt. A kitüntetés összege egymillió forint és nem csak pécsi alkotóknak szánják.
Az este házigazdája Bősze Ádám zenetörténész, zenei antikvárius volt. Az ünnepélyes átadó előtt Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője szólt az egybegyűltekhez. Amellett, hogy ismertette az elismerés megalapításának céljait, röviden bemutatta az író-költő életét és méltatta munkásságát: többek között hangsúlyozta, hogy Pécs sok versében fókuszba került. Emlékeztetett rá, hogy Bertók László folyamatosan képes volt költői megújulásra amellett, hogy „összetéveszthetetlen hangja megmaradt”.
A költő zenei szerkesztésű, a bonyolulttól az egyszerű felé, mintegy visszafelé építkező alkotásai a szimfonikus zenében új életet, ha úgy tetszik, új értelmet nyernek a muzsika által. Balogh Máté, Junior Prima-díjas és Artisjus-díjas magyar zeneszerző Hangyák indulója címmel komponálta Bertók László ihlette művét, mely ősbemutatóként hangzott el az eseményen a Pannon Filharmonikusok Zenekar előadásában. A díjátadó ünnepi jellegét emelte az is, hogy a számos Bertók-verset megzenésítő Szélkiáltó együttes is fellépett néhány dal erejéig. Az író-költő több verse elhangzott Bera Márk, a Pécsi Nemzeti Színház színművészének előadásában, majd újabb ősbemutató következett, Balogh Máté (Paul Peuerl nyomán): Intrada című művéé.
Mindezek után következett az elismerés átadása. Mielőtt átadta volna a laudációt felolvasó Ágoston Zoltánnak a szót, Bertók Attila, a névadó fia és a díj szponzora annyit mondott:
„Vannak az életben egyértelmű dolgok. Például az is egyértelmű volt, hogy 2021-ben Parti Nagy Lajos kapja a Bertók László Költészeti Díjat”.
Mondatát ováció fogadta a Kodály Központ széksoraiból, majd Péterffy Attila, Pécs polgármestere is köszöntötte az eseményen egybegyűlteket. Méltatta a város különleges kapcsolatát az irodalommal és a kiemelkedő alkotókkal, mint amilyen Bertók László is volt. Hangsúlyozta, az író halálával nem csak a hazai kortárs irodalmi élet, de a pécsi közösség is pótolhatatlan alakját vesztette el. Parti Nagy Lajosnak gratulált és azt kívánta neki, munkái hozzanak számára még több, a mostanihoz hasonló sikert.
A díjazottról elhangzott laudációt Ágoston Zoltán ekképpen indított: „Bolond lennék, ha bizonygatni kezdeném, miért jó költő Parti Nagy Lajos.” Kiemelte munkásságának több fontos momentumát, idézetekkel tarkította a méltatást és kiemelte a művek ritmikáját, zeneiségét, humorát, szóteremtéseit, formai készségét, melyek együttesen „csak rá jellemző poétikát eredményeznek, és elemi költővé teszik”. A rövid beszédből kiderült, hogy az író a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó alakja, versek, novellák mellett írt regényeket, drámákat, valamint fordítóként is foglalkoztatott szerző. A laudációban magát
Bertók Lászlót is idézte, aki korábban úgy nyilatkozott Parti Nagy Lajos költészetéről, hogy az „páratlan, eredeti, eleven, sokszínű, utánozhatatlan, zseniális”.
Ezután rövid beszélgetés következett. Többek között arra is fény derült, hogy Parti Nagy Lajos nem mert odamenni Bertók Lászlóhoz, mikor először látta őt, később azonban jó barátok lettek és nevettek ezen. Mint mondta, sokat jelentett neki és jelent még ma is. A párbeszéd után a kitüntetett saját műveiből olvasott fel.
[su_box title=”Bertók László” style=”glass” box_color=”#c2bb6c” radius=”2″]1935-ben született a Somogy megyei Vésén. Csurgón érettségizett, a pécsi tanárképző főiskola magyar-történelem szakát 1963-ban végezte el. 1965 óta élt feleségével Pécsett. Előbb a tanárképző főiskolán volt könyvtáros, majd 1977-től a Városi Könyvtár igazgatója lett. 1988-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1975-től lett tagja a Jelenkor szerkesztőségének, 1999-től főmunkatársa. Első versei 1953-ban jelentek meg, de önálló verseskötetet csak 1972-ben adhatott ki, mivel 1955-ben államellenes izgatás vádjával börtönbe zárták versei miatt. Számos verseskötetet adott ki, emellett több prózát is írt. Munkásságát több tucat elismeréssel díjazták, többek között megkapta a Kossuth-díjat, a József Attila-díjat, a Weöres Sándor-díjat, az Artisjus díjat. Pécsen is számos elismerést kapott, a város 2008-ban díszpolgárának is választotta. 2020. szeptember 14-én hunyt el, temetésén Pécs polgármestere is tisztelgett a helyi irodalom nagy alakja előtt. Emlékére azóta például fát ültettek és irodalmi pályázatot is hirdettek. [/su_box]
