Lakossági kezdeményezésre indult el, majd a terület önkormányzati képviselője és a Biokom is becsatlakozott a munkába, aminek eredményeként egy megszépült, új közösségi teret alakítottak ki a Vince utcában.
Az egykori kesztyűgyár irodaépülete mögött kezdett munkába az egyik közeli cég munkatársa, Illés Zoltán idén év elején. A Vince utca melletti kis zöldfelület ugyanis rendkívül elhanyagolt volt, ő pedig arra gondolt, egy kis takarítás, szépítés után remek közösségi tér válhat belőle.
– Amikor észrevettem, hogy milyen szép rész is lehetne ez, elkezdtem felgereblyézni, kigazolni a területet – mondta el a PécsMa érdeklődésére Illés Zoltán. – Rengeteg szemetet szedtem fel, mert korábban sajnos sokan hulladéklerakónak használták. A célom az volt, hogy miután megszépül, a kollégákkal kiülhessünk oda reggelizni, vagy akár ebédszünetben egy kicsit kikapcsolódni.
Egy idő után azonban rájött, hogy egyedül bizony nem is lesz olyan egyszerű ez a feladat. Rengeteg szemetet gyűjtött össze, azonban az elszállításnál már akadályokba ütközött. Nem talált senkit, aki ezt saját hatáskörben elvitte volna, így saját költségén két konténernyit vitetett el. Utána kereste meg tanácsot kérve azt az egyesületet (Pöttyös Macska), amely már évek óta rendezi meg a környéken a Vince Patak Regattát.
– Azt láttam, hogy az egyesület azért gyorsabban tud elintézni néhány olyan dolgot, amit én egyedül csak nehézkesen tudtam volna keresztülvinni – árulta el Illés. – Megkaptam Horváth Tamás képviselő úr telefonszámát. Amikor megkerestem, nyitott volt arra, hogy megoldást találjunk. Sikerült is a Biokomnál elintézni, hogy küldjenek egy 3 köbméteres konténert a maradék hulladék elszállítására – a kétharmada meg is telt. Aztán kicsivel később a városi cég munkatársai is megjelentek a területen, és ők is munkához láttak. Azóta sikerült a szemetet, építési hulladékot, a levágott, megnyírt bokrokból maradt zöldhulladékot eltávolítani. Kerültek ki padok és szemetes is. Én önköltségen korábban két zsáknyi rétivirág-magkeveréket is kiszórtam. Ennek nyilván meg kell majd erősödnie, de most már jó esély van arra, hogy tavasztól mindenki élvezhesse ennek a kis közösségi térnek az előnyeit.
Horváth Tamás, a terület képviselője lapunk érdeklődésére azt mondta, a legnagyobb öröm számára az, hogy egy lakossági kezdeményezésből fejlődött ki ez a mikro-projekt.
– A szemét összeszedése után kerestek meg engem a helyiek, és örömmel álltam az ügy mellé – nyilatkozta Horváth. – A képviselői keretemből is támogattam a munkát, így kerülhetett ki néhány pad és hulladéktároló is. A következő lépés az, hogy találjunk egy megfelelő nevet a kis parknak. Erre már meg is van az elképzelésünk, remélem, hamarosan ez ügyben is tudunk továbblépni. A munka egyébként nagyjából készen van, így tavasztól kezdve ki lehet már ülni oda, hogy egy kicsit kikapcsolódhasson az ember a napi rohanás közepette. A Pöttyös Macska Egyesület jóvoltából az egyik, nem túl esztétikus képet mutató falra egy „freskó” is fel fog kerülni, ez pedig azt hiszem, még színesebbé teszi majd ezt a közösségi teret.
Illés azt is elmondta még, hogy azért a jövőben is lesz munka a kis parkban. Hogy mást ne mondjunk, a kaszálásról is gondoskodni kell.
– Én nagyon szeretném, ha itt nem szegélyvágóval nyírnának – árulta el Illés Zoltán. – Erről már beszéltem is a Biokom illetékeseivel. Sokkal jobb lenne kézi kaszával nyírni a füvet, így a zöldfelület is egészségesebben tudna erősödni, arról nem is beszélve, hogy a levágott füvet is egyszerűbb utána összegyűjteni. Illetve, bár egy egykori „szemétlerakó” hely kapcsán ez talán nem annyira jelentős szempont, de mégiscsak mikroműanyag-szennyezéssel járt a damilos vágás.
Végül azt is elmesélte nekünk Illés Zoltán, hogy érdekes szociológiai tanulmányt lehetne írni az utóbbi hónapok eseményeiből. Mivel a munkákat a Biokom becsatlakozásáig ő maga csinálta, jól meg tudta figyelni, hogy a környéken lakók és dolgozók hogyan reagálnak minderre.
– Alapvetően három reakcióval találkoztam – magyarázta. – Az egyik típus arról érdeklődött, hogy a terület az én tulajdonom-e. Amikor mondtam, hogy nem, értetlenül kérdeztek vissza, hogy akkor mégis minek csinálom? A másik csoport nagy hangon dicsért, mondván: milyen jó már, hogy ezt megcsinálom. És végezetül voltak, akik szintén elismerően szóltak, és ígérték, ők is jönnek majd segíteni. Persze azóta is „jönnek”… Amit leszűrtem, hogy fejben kellene egy kicsit formálnia magát mindenkinek.
Akárhogy is, de Illés Zoltán már bizonyította, hogy akár egyetlen ember is képes nagy változásokat hozni, ha kellően eltökélt hozzá.
Fotók: Rajnai Richárd
