Both Vilma, a PTE Gazdasági Főigazgatóságának munkatársa (képünkön), Gráf Orsolya kommunikációs szakember és Bardóczi Sándor budapesti tájépítész, szakújságíró vehetett át száz-, hetven- és harmincezer forintos pénzjutalmat az EKF-program keretében megvalósult beruházásokról kiírt kritikai pályázat szerdai eredményhirdetésén. Ezt követően fórumot is tartottak.
Az afal.hu nevű pécsi internetes fórum szerkesztőinek felhívására tavaly november 2. és december 15. között 34 szerzőtől összesen 66 írás érkezett, amelyeket Patartics Zorán építész, publicista, P. Müller Péter színház- és irodalomtörténész, Kovács Dániel művészettörténész, a Hg.hu főszerkesztője és Zubreczki Dávid blogger, az urbanista.blog.hu szerzője zsűrizett.
A Művészetek és Irodalom Házában tartott Kis Eseti Vita nevű rendezvényen a pénzjutalmakon felül tizenkét különdíjat is átadtak a szerzőknek. A teljes lista az indoklásokkal megtekinthető itt!
P. Müller Péter a szerda esti eseményen elmondta, olyan szövegek születtek, amelyek szerzői bensőséges kapcsolatot ápolnak kritikájuk tárgyával, sajátjuknak érzik az írásaikban szereplő tereket épületeket. A pályamunkák minőségével kapcsolatban hozzátette, olyan színvonalú szövegek keletkeztek, amelyeket akár az azóta már megszűnt ECHO pécsi kritikai periodikában (amelynek ő egyébként öt évig volt főszerkesztője) is publikálhatnának.
A díjátadót követően a Kis Eseti Vita keretében az „Elemző értékelés Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program tapasztalatairól” című, civilek által készített kritikai kötetről tartottak fórumot. Ennek résztvevője volt Páva Zsolt polgármester, Ágoston Zoltán, a kötet koordinátora, Takáts József eszme- és irodalomtörténész, a Pécs győztes EKF-pályázatának írója, a moderátor szerepében pedig Patartics Zorán.
A nyolc írást tartalmazó kiadvány létrejöttének körülményéről a polgármester elmondta, az EKF előrehaladása során méltatlanul szorult ki a megvalósításból a programot kezdeményező civil kör, akik számára lehetőséget kívántak biztosítani, hogy kifejthessék véleményüket. Bár – tette hozzá – sok a kötetben szereplő meglátással nem ért egyet,
mégis a kulturális év méltó lezárásának érzi e kötetet, amely alkalmasa konzekvenciák levonására.
A továbbiakban szóba került a civilek, a városi politikusok és hivatalnokok kooperációjának a program megvalósítása során tapasztaltnehézsége, valamint hogy váratlanul érte Pécset az EKF-cím elnyerése, illetve a pécsi „kulturális elit” szerepe is.
A legmarkánsabb kritikát Takáts József fogalmazta meg, aki szerint a program sorsát a 2006-ban megkötött kormány-város szerződés pecsételte meg. Az akkori városvezetés gyengesége miatt nem tudott ellenállni a kormányzat centralizációs törekvéseinek – ecsetelte. Ennek eredménye lett, hogy egy kormányzat cég a Hungarofest alapvető
szerepet vállalt a programév megszervezésében, hogy „több milliárd forint nem ment keresztül a pécsi gazdaságon”. Ez – summázta – olyan helyzetet állított elő, amely példátlan az EKF-ek történetében.
Részletek győztes írásokból:
Both Vilma a Széchenyi térről és környékéről:
A közterületek megújítását az EKF egyetlen pozitív eredményének tartom – összegez. A megújult főtéren átsétálva szerinte az embernek horizontja lett, kénytelen lassítani, hogy mindezt észrevegye, tehát a tér működik. „Minden más mellékes”. Minden irányba összekapcsolt térrendszer született, nem érzékelni, hogy pontosan mi meddig tart, hol zárul és kezdődik, és ez a talány izgalmas – véli a szerző, aki a rekonstrukció folyamán használt anyagok minőségét illette főként kritikával. Bővebben!
Gráf Orsolya a Kodály Központról:
Építőművészet és zeneművészet kontra kulturális ipar. Kritikám velejét ebben az egy mondatban összegezhetném – írja a szerző, aki maga is az épületben dolgozik és amelynek „gyönyörűen kivitelezett, megkomponált belső tereit” Mozart szimfóniájához hasonlítja. A koncertközpont hiányosságait alapvetően a komolyzene és a közönség mindennapi igényeit figyelembe nem vevő belsőépítészeti megoldásaiban látja. Bővebben!
Bardóczi Sándor a Tettyéről
A Tettye és a Havihegy összepasszított együttese azzá válhat, ami Budapestnek a Normafa, Bécsnek a Grinzing, vagy Rio de Janeiro-nak a Megváltó Krisztus a Corcovado-hegyen – jelenti ki a tájépítész. A köztér-rekonstrukciók egyik legnagyobb értékének azt látja, hogy a kulturális fővárost megálmodók nem kizárólag a belvárosban gondolkodtak. Kritikái a városrész fiatalítására vonatkozó elképzeléseinek elmaradását kérik számon. Bővebben!
