Ecset, festék, tus és karctű nem, de számítógép, fénymásoló vagy nyomtató szükségeltetik azoknak az alkotásoknak a megszületéséhez, amelyek a kortárs képzőművészet legfiatalabb műfaját, az elektrográfiát képviselik. Hazai gyűjteményük ebben a hónapban a Pécsi Galériában mutatkozik be.
– A technika robbanásszerű fejlődése nélkül ez a műfaj nem született volna meg – meséli Gamus Árpád, a Pécsi Galéria vezetője. – Amit manuálisan csak körülményesen lehet létrehozni, az számítógéppel egy pillanat alatt megoldható a rajzos és szerkesztő programok segítségével. Igaz, korábban is létezett olyan technika, például a szitanyomat, amihez az alkotó fölhasznált egy fotót, ám e ma divatos vizuális kitárulkozást csak több lépésben lehetett megvalósítani.
A Széchenyi téri galéria tárlatán a szigetvári Bohár András Magyar Elektrográfiai Gyűjtemény 38 művész alkotásain keresztül enged bepillantást ebbe a sajátos világba.
– A legkorábbi művek 1989-ből valók, a legújabbak tavaly készültek, így a technika fejlődése is jól nyomon követhető a kollekción a kezdeti minimalista képektől a barokk templombelsőt imitáló színes kavalkádig – fejtegeti a galériavezető. – Jellemző, hogy többen visszanyúlnak az elődökhöz, a klasszikusokhoz, a tradíciókhoz, például a reneszánszból, annak letisztult világából merítve a képszerkesztési módot. Egy-egy Barba-trükk aztán képes különlegesen izgalmassá tenni a képet, amikor a művész egy váratlan elemet, elütő motívumot is beépít abba. Van, aki eredeti műfajában, szobrász-, festő- vagy grafikusművészként is aktív, s amellett „kirándul” a digitális művészetbe. Nagynevű pécsi mestereket is találunk köztük, például Gellér B. Istvánt és Valkó Lászlót – ők meghallották a kor szavát, s merték vállalni a kihívást.
– Mennyire elfogadott ez a műfaj? Elég művészinek tartják?
-Ami a költségeket illeti, egy 120×150 centiméteres olajképhez a vászon, a keret és a festék 50-80 ezer forint között van, s az elektrográfia esetében is hasonló összeggel számolhatunk, hisz ha művészi igénnyel készül, ahhoz megfelelő számítógép és minőségi nyomtató kell. A kész alkotás értékét tekintve a nyomatok száma a döntő. Aki a próbanyomatokat is piacra dobja, annak kevesebbet ér egy példánya, ha a rézkarcokhoz hasonlóan sorszámozottak, akkor többet, az egyedi alkotások pedig a legértékesebbek. A résztvevők közül sokan, amint elkészítik a véglegesnek ítélt képet, az ahhoz tartozó többi munkát megsemmisítik, így az ő alkotásaik minősége és vételára vetekszik egy rangos festményével. Igaz, ott még nem tartunk, hogy a műértők Munkácsy rangján kezeljék a digitális képeket, de már gyűjtői is vannak e műfajnak. Helytakarékos megoldás, hisz egy parányi adathordozón jó pár darab elfér.
Gamus Árpád úgy véli, sokat emelhet e műfaj rangján, hogy a Szigetvári Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület muzeális formában szeretne otthont biztosítani e jelentős kollekciónak. S ha csupán szűkebb pátriánkban, Baranyában nézünk körül – figyelmeztet a galériavezető -, Siklóson, Villányban, Mohácson, Pécsváradon, Kozármislenyben, Sellyén és Barcson is találunk olyan képzőművészeti hagyományt, szimpóziumot, alkotótelepet vagy jelentősebb gyűjteményt, amiről érdemes lenne egységként gondolkodni, az értékeit összekapcsolni, s így hívni föl rá a világ figyelmét. A siker sokszor csak azon múlik, ki tudjuk-e használni a lehetőségeinket.
