Pécs képzőművészeti szempontból is a régió legfontosabb kulturális központja. Az EKF-évben indított életmű-kiállítási programmal arra vállalkozik, hogy a kiemelkedő pécsi képzőművészeket hazai és európai kontextusba helyezze. Ennek keretében nyílik meg Bencsik István (1931-) szobrászművész retrospektív igényű kiállítása október 22-én a Pécsi Galériában.
Bencsik Istvánnak 1994-ben volt Pécsett utoljára önálló tárlata. Mintegy négy évtizedet átívelő alkotói munkássága előtt tiszteleg a mostani, két helyszínen: a Pécsi Galériában és a Király utcai HattyúHázban rendezendő kiállítás, az életművét bemutató katalógus és az alkotói honlap.
Így átfogó képet kapunk Bencsik István művészetéről, oktatói-pedagógiai munkásságáról, közéleti szervezői tevékenységéről, s alkotásainak hatástörténeti recepciójáról. A párhuzamos kiállítások és események a művek mellett dokumentumok, archív anyagok és videók bemutatásával igyekeznek teljesebb képet rajzolni a meghatározó jelentőségű pécsi mester tevékenységéről, életútjáról.
Bencsik István pályája kezdetén lírai, figurális szobrokat alkotott. 1968-tól az emberi mellkas térbeli koordinátái alapján orvosi célra, fakockákból ragasztott, összecsiszolt, plasztikus, felnagyított, objektívan ábrázolt torzókat mintázott. Ugyanebben az időben fémlemezből hajtogatással, gyűréssel szobrokat hozott létre, illetve fémtárgyakat alakított át amorf alakzatokká, és drótplasztikákat készített.
Az 1970-es évek elején a villányi és a nagyatádi alkotótelepen nonfiguratív szobrokat faragott. A 70-es évek második felétől a torzó lett művészetében a meghatározó motívum. A torzók folytatásai a testrészleteket ábrázoló nagyméretű kő-, fa- és márványszobrai éppúgy, mint a 80-as évek második felétől születő, ujj-részletekből épülő sorozata.
Műveit közgyűjtemények őrzik, azok megtalálhatók a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában, a volosi Kortárs Szobrászati Gyűjteményben és a Magyar Nemzeti Galériában. Nagyméretű kőszobrai állnak a villányi szoborparkban, valamint Tokorozawaban, Kyosatoban és Fujimi-Kogenben (Japán), Volosban (Görögország), a svédországi Anders Wall-gyűjteményben, Lahrban (Németország) Szigetváron és Pécsen.
