A „herbál”, „biofű” vagy épp „műfű” névre hallgató új dizájner drognak semmi köze nincs a természetes, növényi kábítószerekhez. A rendkívül mérgező kábítószer terjedése jelenleg a szakemberek szerint is meggátolhatatlan.
Nemrég adtunk hírt arról a baranyai fiúról, aki egy úgynevezett „műfüves” cigitől esett kómába. A fiú ugyan azóta felébredt, de az orvosok napokig nem tudták, hogy túléli-e egyáltalán azt a fokú roncsolást, amit a szer véghez vitt a szervezetében. Mája és veséje maradandó károsodást szenvedett, és még az sem kizárt, hogy szervátültetésre lesz szüksége.
Dr. Szemelyácz János pécsi addiktológus lapunknak elmondta, hogy az elharapódzó „biofüves” trendben az a legszörnyűbb, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek nem egyediek. Ezek a szerek a 2008 környékén elterjedő serkentő dizájner drogokból (ekkor vált népszerűvé például a hírhedt mefedron) eredeztethetőek. A „herbál” szerek az agy azon receptorait támadják meg – így tervezik őket –, amelyek a marihuána hatóanyagára érzékenyek, csak épp másként, és sokkal durvábban. Noha sok szakember egészen 2011-ig azt hitte, hogy ezeknek a drogoknak valóban van köze növényekhez, később azonban kiderült számukra, hogy ez közel sincs így.
Szemelyácz szerint a többnyire Indiában és Kínában gyártott vegyszert egyszerűen rápermetezik valamilyen növényre, akár sima mezei lekaszált gyepre, azt cigibe sodorják vagy pipába tömik, és így szívják el. Emellett ma már sokan használják por formában is, amit szintén elszívnak, vagy akár intravénásan be is lőhetnek, ami még súlyosabbá teszi hatásait.
Épp ezért – hangsúlyozta a szakember – a „műfűnek” semmi köze nincs a marihuánához. Míg utóbbi egy nyugodt, szalonspicc-szerű állapotba ringatja fogyasztóját, addig a „herbál” túlzott eufóriát okoz, felpörgeti a pulzust (mint az ecstasy). A fő probléma pedig az, hogy használóinak fogalmuk sincs az adagolásáról, és arról, hogy az a szer, amit éppen kézhez kaptak, mennyire erős.
A „biofű” pedig nagy mennyiségben súlyosan mérgező és szervkárosító. A fogyasztóknak leállhat tőle a veséjük, májuk, légzésdepresszió léphet fel náluk, ezért pedig elveszthetik eszméletüket, vagy akár kómába is eshetnek, mint az említett baranyai fiú. A túlpörgő, sokszor paranoid „kattogásokkal” kísért biofüves állapot pedig akár hirtelen szívmegálláshoz is, vagy súlyos elmezavarokhoz is vezethet.
A „herbál” kábítószereket ma már hatékony, bevett dizájner drogok alapképletére építik, és akárcsak a többi ilyen szer, a „műfű” is több száz verzióval rendelkezik, hiszen amint az egyik fajtát felveszik a kábító anyagokat tiltó C-listára, azon nyomban olyan új vegyülettel állnak elő készítői, ami csak kis mértékben tér el a korábbitól, hatásában is hasonló, de nem tiltott. Olykor még a droglaborokban sem tudják, hogy milyen mértékben változott a szer, és hogy milyen hatása lesz.
A „biofű” is – akárcsak a többi dizájner szer – azért olyan népszerű, mert nevetségesen olcsó (pár száz forint), ezért pedig a szegényebbek is könnyen hozzá tudnak jutni. Továbbá a füstölőként, fürdősóként árult anyagok rendkívül addiktívak is. Épp ezért – mondta Szemelyácz – nem meglepő, hogy ma Magyarországon a kábítószerek 50 százaléka ilyen szintetikus „fűfélékből” tevődik ki. Nemcsak a főváros, hanem az egész ország problémája már megállíthatatlan terjedésük.
Kérdésünkre az addiktológus elmondta, hogy amíg egy „herbál” szer nincs a C-listán, addig az azt megtaláló rendőröknek kötelességük azt visszaadni, hiszen a „fürdősót” nem tiltja semmi. Ha pedig C-listás a szer, akkor elkobozzák, amivel a fogyasztó a cuccot, a terjesztő pedig pár száz forintnyi bevételt veszít csak el.
