11 C
Pécs
kedd, november 5, 2024
Kezdőlapne pipáld kiElhunyt Mádl Ferenc volt köztársasági elnök

Elhunyt Mádl Ferenc volt köztársasági elnök

Elhunyt Mádl Ferenc, aki 2000 és 2005 között volt Magyarország köztársasági elnöke. A volt államfőt 80 éves korában érte a halál – közölte a Köztársasági Elnöki Hivatal.

Az 1931-ben született Mádl Ferenc 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993-94-ben művelődés- és közoktatási miniszter, 2000 és 2005 között pedig a Magyar Köztársaság elnöke volt. Mádl Ferencet 2000. június 6-án az Országgyűlés – a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként – a Magyar Köztársaság elnökévé  választotta, majd 2000. augusztus 4-én beiktatták hivatalába. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, összesen 32 országban járt.

Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett  diplomát. 1961-1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi  összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokkal egészítette ki  szakmai ismereteit. 1955-től bírósági fogalmazóként, majd  titkárként, 1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia  Központi Hivatalának állam- és jogtudományi referenseként, később  osztályvezetőjeként dolgozott. 1971-től az ELTE Polgári Jogi  Tanszékének docenseként tanított, majd 1973-tól egyetemi tanárként  folytatta oktató munkáját. Közben, 1972 és 1980 között az MTA Állam-  és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a  Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el.  1985-2000 között az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője.

Az állam- és jogtudomány kanditátusa, tudományos fokozatot 1964-ben, a tudomány doktora fokozatot pedig 1974-ben, „A vállalat  és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában” című  disszertációjával szerezte meg. 1987-ben az MTA levelező, majd  1993-ban az MTA rendes tagjainak sorába választották. Tudományos  tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal  és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint  európajoggal foglalkozik.

1984-1990 között a Tudományos Minősítő Bizottság titkára, 1985-től a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-tól a  magánjog egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet (UNIDROIT)  kormányzó tanácsának tagja, 1989 óta az államok és külföldi  beruházások washingtoni nemzetközi választott bíróság központi  bírája. Emellett részt vesz több tudományos folyóirat  szerkesztésében, illetve számos szervezet munkájában, tagja több  nemzetközi akadémiának, többek között 1989 óta az Európai Tudományos  és Művészeti Akadémiának (ASEA). Vendégprofesszorként számos  külföldi egyetemen tanított.

1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett  nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő  egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.  1999-ben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben  nagykeresztjével tüntették ki. Az ELTE tiszteletbeli doktora és  számos egyetem díszdoktora (Athén, Heidelberg, München, Nápoly,  Sorbonne, Tallinn). Több könyv és tanulmány szerzője.

A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca  nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete;  közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek  meghatározásában, valamint külön megbízás alapján a kormány, illetve  a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben.

1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd 1992-től a kormány  nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett, s  egyúttal a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte  1993 februárjáig. Felügyeletet gyakorolt továbbá az MTA Központi  Hivatala, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alap felett is.  1990 augusztusától a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke,  1992-1993-ban pedig a Humánpolitikai Kabinet elnöke volt. 1993.  február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási  miniszterként tevékenykedett. 1994 februártól júliusig a  Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján állt. 1994-ben a  Nemzeti Kulturális Alap elnöki tisztét is betöltötte.

1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-FIDESZ köztársaságielnök-jelöltje volt. 1996-ban egyik kezdeményezője lett a Magyar Polgári  Együttműködés Egyesületének, amelynek elnöki tisztségét ellátta 2000  júniusáig. 1999-től egy éven át tagja volt az Orbán-kormány  tudományos tanácsadó testületének.

Miután 2000. június 6-án az Országgyűlés – a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként – a Magyar Köztársaság elnökévé  választotta, 2000. augusztus 4-én beiktatták hivatalába. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, összesen 32 országban járt. Sokat közülük többször is  felkeresett a kétoldalú kapcsolatok ápolása céljából vagy nemzetközi  rendezvények, értekezletek keretében. Útjai között többször vett  részt díszdoktorrá avatásán.

2000-2005-ig több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Hét esetben a parlament által már elfogadott törvényt  véleményezésre továbbított az Alkotmánybírósághoz, illetve  visszautalt további tárgyalásra az Országgyűlésnek. Emellett négy  törvény esetében előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól.

Hirdetés
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő