Életének 81. évében, hétfőn elhunyt Szolcsányi János Széchenyi-díjas farmakológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa – közölte az MTA.
Szolcsányi János a magyar farmakológiai kutatások kimagasló alakja volt, számos gyógyszer kidolgozása fűződik a nevéhez – írják a közleményben.
1938. február 24-én született Budapesten, orvosi diplomáját 1962-ben szerezte meg Szegeden, majd az egyetem Gyógyszertani Intézetének, 1970-től a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek a munkatársa, a Gyógyszertani Intézet tanszékvezető egyetemi tanára, 1991-95-ben tudományos rektor-helyettese, a Pécsi Tudományegyetem doktora és a habilitációs bizottság elnöke volt.
1965-ben a londoni King’s College, 1982 és 1987 között a Bad Nauheim-i Max-Planck Intézet vendégkutatója, 1977-78-ban az Észak-karolinai Egyetem, 1985-ben a Heidelbergi Egyetem vendégprofesszora, 1988-92-ben a londoni Sandoz Orvostudományi Intézet konzulense, 2000-2003-ban Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.
1995-től az MTA levelező, 2001-től rendes tagja volt. Hosszú évekig vezette az MTA és a Pécsi Tudományegyetem közös Neurofarmakológiai Kutatócsoportját. Fő kutatási területe a fájdalomcsillapítók és a gyulladásgátlók farmakológiája, valamint a kapszaicinmolekula vegyi és farmakológiai hatásai voltak.
Részt vett új gyógyszerek (Thymoxamin, Loderix) farmakológiájának kidolgozásában. Az érző idegvégződésekből felszabaduló neuropeptidek szabályozó szerepének vizsgálata során elért – nemzetközileg is elismert – felfedezéseiért, a fájdalomcsillapító és gyulladásgátló, valamint antiallergiás és értágító gyógyszerek kifejlesztését segítő új lehetőségek feltárásáért, tudományos iskolateremtő és tudományos közéleti tevékenységéért kapott Széchenyi-díjat 2003-ban.
2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést a hazai és a nemzetközi farmakológiai kutatások területén elért eredményeiért, aktív tudománypolitikai és tudományszervezői munkássága elismeréseként.
