„Elképzelhetetlen” csillagot fedezett fel a világegyetem peremén egy nemzetközi kutatócsoport: az SDS J102915+172927 katalógusjelű objektum tizenhárommilliárd éves, vagyis az ősrobbanás után mindössze hétszázmillió évvel született, és megkérdőjelezi az elfogadott csillagképződési elméleteket.
A korai univerzum hidrogénből, héliumból, valamint „kevéske” lítiumból állt, minden más, nehezebb, az asztronómusok által fémeknek nevezett elem a csillagok első nemzedékében lezajló termonukleáris fúzió során keletkezett – olvasható a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon, amely ismertette a felfedezésről a Nature legújabb számában megjelent tanulmányt.
A szén, oxigén és a nitrogén a csillagok első nemzedékének „erőszakos” halála, szupernóvaként történő ellobbanása során szétszóródott az univerzumban, lehetővé téve „tartósabb” csillagok megszületését. Komputeres szimuláció segítségével a tudósok meghatározták a különböző elemek minimális szintjét, amelynél elégséges tömeg keletkezik ahhoz, hogy gravitációs ereje „egyberántsa” a csillagot.
A nemzetközi kutatócsoport Elisabetta Caffauval, a Heidelbergi Egyetem csillagászával az élen egy évtizeden át „pásztázta” az égboltot „fémszegény” csillagok után kutatva. „Ezek az objektumok a kezdetleges univerzum +relikviái+: vegyi összetételük a korabeli csillagképződési folyamatok fosszilis +lenyomata+” – hangsúlyozta Caffau.
A kutatók a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) digitális égboltfelmérési program keretében készült felvételekről komputer segítségével választották ki a több százezer lehetséges objektum közül a húsz legígéretesebb csillagot, majd ezeket a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópjával (VLT/ Very Large Telescope) vizsgálták.
„Ezek igen távoli, következésképp nagyon halovány csillagok” – jegyezte meg a heidelbergi csillagász.
A most felfedezett az SDS J102915+172927 vegyi összetételének az elemzése kimutatta, hogy az objektumnak a csillagok első nemzedékének szupernóvaként való felrobbanása „adott életet”.
Mint Caffau kifejtette, az SDS J102915+172927 katalógusjelű csillagnak, amely csaknem kizárólag könnyű elemekből áll, tulajdonképpen nem is lenne szabad léteznie, hiszen a közkeletű elmélet szerint a szén és az oxigén az „alapanyagok” lehűtéséhez szükségesek, hogy a csökkenő hőmérséklet következtében „összeeső” gázokat „beszippanthassák” a csillagok.
„Kutatásaink megmutatják, hogy a világegyetem nagyon kezdetleges vegyi összetétele mellett hogyan zajlott az alacsony tömegű csillagok képződése” – emelte ki a csillagász, hozzátéve, hogy bár szokatlan az SDS J102915+172927 összetétele, nem lehet kizárni, hogy több kortársa is létezik, amelyek keresését a kutatócsoport folytatni fogja a következő években.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag luminozitása néhány hónapon keresztül egy átlagos galaxiséval vetekszik.
