Tiniként nem volt olyan egyszerű dolgunk, mint a mai fiataloknak, ha stílustippekre vagy új ötletekre vadásztunk. Nem jutottunk olyan könnyen információkhoz, mint napjainkban, mikor a sok okos eszközből ömlik felénk az információ, ha akarjuk, ha nem. Talán gondolkodni sem kell ma már, nincsenek egyedi emberek, és nincs abban semmi rossz, ha mások ötleteit hasznosítjuk?
Dr. Guld Ádámmal, a PTE Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékének oktatójával beszélgettünk, elsősorban a kommunikáció és média viszonyaira vonatkoztatva a kérdést.
– Az egyéniség egyedi tud maradni manapság?
– Nem gondolom, hogy a kortárs média viszonyai gyökeres változásokat eredményeznének az egyediséget vagy az egyéniséget illetően. Ugyanakkor igaz, hogy a tömegmédia megjelenése óta egyre szembetűnőbb, hogy a fiatalok, elsősorban a tizenévesek, úgy szeretnék magukat a korábbi generációktól megkülönböztetni, az egyediségüket és az egyéniségüket kifejezni, hogy közben egyre jobban hasonlítanak egymásra, egy adott csoportra vagy szubkulturális közösségre. Klasszikus példaként a nyolcvanas éveket lehet megemlíteni, amikor az Egyesült Államokban elárasztották az utcákat az úgynevezett Madonna-hasonmások, olyan fiatal lányok, akik megjelenésükben és viselkedésükben megszólalásig hasonlítottak a híres énekesnőre. A helyzet azóta sem változott sokat. Ha csak az elmúlt néhány évet vesszük figyelembe, akkor hasonló folyamatok zajlottak az emós fiatalok körében vagy legutóbb a hipszterek esetében. Ebben a megközelítésben azt láthatjuk, hogy egymás másolása korántsem újszerű jelenség a fiatalok között.
– Nem fordulhat elő, hogy a túl sok inger okán már nem is kell megerőltetnünk magunkat, hogy valami nagyot alkossunk?
– Manapság sokszor lehet hallani azt a véleményt, hogy az egyre több okos eszköz egyre több buta embert eredményez. Szerencsére a helyzet ebben az esetben sem ilyen drámai, ugyanakkor van néhány aktuális trend, amire érdemes felhívni a figyelmet. Tény, hogy az új média megjelenésével technikai, technológiai értelemben a jelenlegi tizenéveseknek sokkal több lehetőségük van a kreativitásra és az önkifejezésre, de ez, ahogyan azt a korábbi kommunikációs eszközök megjelenésekor is láthattuk, előreláthatóan nem vezet majd ahhoz, hogy a világot kreatív zsenik árasztják el. Gondoljunk csak bele, hogy az írógépek vagy a szövegszerkesztők elterjedésével párhuzamosan nem lett több kimagasló tehetségű írónk vagy költőnk, és előreláthatóan az új média, például a YouTube sem fog több zseniális filmest vagy rendezőt produkálni. Vagyis a felhasználók döntő többsége nem tud vagy nem is akar kreatív módon élni az új eszközök adta lehetőségekkel, így a másolás ebben a közegben is jellemzővé válik.
– Mi a helyzet a másolókkal, azokkal, akik utánoznak minket?
– Mielőtt az gondolnánk, hogy a másolás feltétlenül rossz dolog, észre kell vennünk, hogy az adott közegben a másolás egy tanulási folyamatnak is tekinthető, s ebben a megközelítésben már sok érdekes változást tapasztalhatunk a mai fiatalok körében. Arról van szó, hogy a ma felnövekvő generáció tagjai között egyre jellemzőbbé válik, hogy bizonyos kérdésekben csak a saját kortársaikat tartják hiteles forrásoknak, elsősorban az ő véleményükre és tanácsaikra támaszkodnak bizonyos döntésekben. Legyen szó öltözködésről, sminkről vagy akár magánéleti kérdésekről, a fiatalok egyre magabiztosabban vállalják a véleményüket az online térben, és ezáltal egyre nagyobb hatást gyakorolnak a kortársaikra is. Például a YouTube-ra feltöltött videóikban egymást tanítják meg arra, hogy hogyan kell videót vágni, milyen gyakorlatokkal lehet izmos a testük vagy hogyan lehet helyrehozni egy elrontott hajfestést. Így ha nem másolásról, hanem a tudásmegosztás egy újabb formájáról beszélünk, akkor a jelenség egy egészen új oldalát fedezhetjük fel.
