A hónap végén különleges koncertre készült a Magashegyi Underground Pécsett: szimfonikus zenekarral léptek volna fel. A zene-bona elmarad ugyan, de az interjú elkészült! A csapat énekesnője, Bocskor Bíborka beszélt gyökereiről, terveiről, a zenéről és a katarzisról.
– Szoktál tetőcserepeket nézegetni?
– Hú, hát igen. Most nézegetem Pécsen, néhány napja pedig Hódmezővásárhelyen nézegettem. Tudod, Marosvásárhelyen több épületet is Zsolnay cserép díszít. Csíkszereda mellett, Csíkszentmártonban születtem, 1982-ben – ahogy az emberek meghatározzák ezeket a dolgokat. De a vásárhelyi színművészeti főiskolán tanultam, Pécsről akkoriban nagyon sokat hallottam, a színészbarátaim mindig mondták, milyen pezsgő kulturális élet van Pécsen. Gyerekkori barátom, Szűcs Tamás fotós pedig pécsi származású. Ő adta a legjobb könyveket a kezembe még tizenévesen. A POSZT alatt többször zenéltünk is a városban.
– Erdélyi mivoltod mennyiben befolyásolja a zenekar szövegeit?
– Az emberek megpróbálnak éles karakterekben, vonalakban gondolkozni ugyan, de az „erdélyiség” éppen annyira jelenik meg, mint a „tataiság”, vagy a „káldiság”. Csontom velejéig erdélyi vagyok, de ezzel sohasem akartam zsonglőrködni. A zenekar öt ember világából táplálkozik: én vagyok a tolmács, aki megjeleníti a gondolatokat.
– Csíkszentmártonból, egy apró faluból jöttél, viszont Budapesten zenélték. A magashegyi jelző a nevetekben véletlen?
– Igen, de ez nagyon szép egybeesés. A Magashegyi Underground összetételben megfogalmazott ellentét jellemzi a zenekart. Pontosabban az, hogy van a kettő között egy terület, amelyet mi bejárhatunk, bejátszhatunk. Ez a szabadság.
– A dalaitok szövege költői, van még erre vevő?
– Az emberek sokkal többet be tudnak fogadni, mint gondolnák, vagy mint azt a média el tudja képzelni. Megélnek a szövegek. Nagy részüket Tariska Szabolcs írja, akit az Amorf Ördögökből ismerhet a közönség, de Parti Nagy Lajos egyik versét is megzenésítettük, és néhányat én is írtam.
– Ez a költőiség igencsak távol áll attól a világtól, amit a Megasztár képviselt. Mit adott neked az a műsor?
– Azóta olyan nagyon sok idő eltelt, ám talán ez az első év, hogy szívösszeszorulás nélkül tudok beszélni róla, annyira le szerettem volna hámozni magamról. Soha nem törekedtem sztárságra, a műsorba is csak azért jelentkeztem, mert a színészbarátaim azt mondták: menjél el tehetségkutatóba, próbáld meg, úgyis van időd. Aztán az első castingtól eljutottam a 6. helyig. Elszenvedtem. Élveztem is gyakran. Nagyon komoly tapasztalat volt.
– Korábban a fővárosban gerillaakciót szerveztetek. Pécsen is lesz ilyen?
– Ezen akciók során lementünk aluljárókba, kocsmákban, kávéházakban zenéltünk, de voltunk irodaházban is. Ezeket azért csináltuk, nehogy ellaposodjunk. Nincs kizárva, hogy folytatjuk Budapesten és vidéken is, akár Pécsen is. Egyelőre nagyon koncentrálunk a következő koncertre, ami hasonló kirándulás lesz.
– Mennyiben lesz ez a koncert más?
– Közel negyven zenész lesz a színpadon, de nem kifejezetten klasszikus zene lesz, hiszen ütőegyüttes, énekkórus is színesíti a programot. Megpróbálunk nyitni más irányba is. A koncert az Ezer erdő dalait tartalmazza, ami egyfajta belső sétát tesz lehetővé, így önmagukban meg tudják élni a katarzist.
– A november 23-i Kodály Központos fellépésetek nem lesz túl „tiszta” számotokra a klubkoncertek után?
– A szimfonikus zenei koncerten már mind a két végletet megtapasztaltuk. Miután a Művészetek Palotájában felléptünk, utána a veszprémi utcazene fesztiválon játszottunk, ott az emberek elpakolták a székeket. Álltak, volt valami ünnepélyesség a zenében, ami miatt eksztatikus állapotba kerültek. Igazi energiacsere volt. A Müpá-ban viszont az emberek csöndesen, önmaguk fantáziavilágára figyelve hallgatták a zenét.
[frame]
Most kaptuk a hírt, hogy a hónap végére tervezett koncert technikai okokból elmarad, legközelebb áprilisban zenélnek Pécsen.[/frame]
