Lantos Ferenc Kossuth-díjas pécsi festőművész, grafikus, művészpedagógus, a Martyn Ferenc Szabadiskola megalapítója december 20-án hunyt el. A művészt Pécs önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekinti. A művésztől január 8-án búcsúztak kollégái, szerettei, tisztelői a Pécsi Központi Temető kápolnájában.
Lantos Ferencet, Pécs díszpolgárát ünnepélyes keretek között búcsúztatták el családjának tagjai, kollégái, barátai, ismerősei, és tanítványai. A temetésen gyászbeszédet mondott Páva Zsolt polgármester, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, és Tilles Béla festő-grafikus. Az eseményen részt vett még Őri László, Pécs alpolgármestere, Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, valamint a pécsi művész- és kulturális élet számos képviselője is.
Páva Zsolt beszédének kezdetén elmondta, hogy Lantos Ferenc „megtett mindent, amit meglehetett tenni egy életben”, példaértékű és teljes életet élt, melyet nem zavartak meg törések és egyenetlenségek. Hozzátette, hogy életét a folyamatos és megkérdőjelezhetetlen minőségre való törekvés vezérelte, tanítványainak is ezt a célt tűzte ki. A városvezető kiemelte, hogy még utolsó, Balatonberényben töltött éveiben is igazi pécsi volt, mindig érdeklődött a városban történtek iránt, izgatták a pécsi események.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke beszédében elmondta, hogy igazi úttörő művészeti munkát végzett, és nem hiába volt 20 évig az MMA tagja. Lantost nem az akadémiának kellett művésszé nyilvánítania, a pécsi festő-grafikus tagsága ugyanis már önmagában minősíti az akadémia munkásságát, hisz kiemelkedő életműve hatalmas szerepet játszott a magyar nemzeti művészet továbbörökítésében.
– Már a középiskolától kezdve festő akart lenni, festőként viszont mindig a saját útját járta. Igazságkereső művész volt, aki túl is tudott lépni a művészeten – mondta búcsúztatójában Tilles Béla képzőművész, majd hozzátette, diákjait és barátait is mindig a látásra tanította, hiszen a látás nem más, mint a teljes megértés. Művészete minden esetben megszólította, és párbeszédre hívta befogadóit, élete pedig egy tökéletes, töretlen út volt a teljesség felé – zárta beszédét Tilles.
Lantos Ferenc Pécsett született, 1929. február 20-án, mestere Martyn Ferenc volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1947-50, 1964) festő-tanár szakon és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán rajz-biológia szakon (1950-52) tanult, később a Janus Pannonius Tudományegyetemen DLA fokozatot szerzett (1997-ben).
1959-ben létrehozta a pécsi Erkel Ferenc Zenei Gimnázium képzőművészeti tagozatát, majd az ebből megalapított Pécsi Művészeti Gimnáziumban, illetve a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanított. 1973-től a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára, az Épülettervezési tanszéken, ahol szín—forma és térismeretet oktatott. 1994-től a JPTE Művészeti Intézetében komplex művészeti szemináriumot indított, majd a megalakuló Művészeti Karon a festészeti tudományos főmunkatársa, később a PTE Művészeti Kar Vizuális Intézet Festészet tanszék osztályvezető tanáraként oktatta a diákokat 2003 végéig.
1985-ben megszervezte az Apáczai Nevelési Központ Művészeti Iskoláját, 1992-ben az ANK Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláját, melynek vizuális tagozatvezetője lett.
1968-tól feleségével közösen dolgozták ki az interdiszciplináris összefüggésekre épülő zenei és vizuális oktatás modelljét.
2013 decemberében nyílt meg Pécsett a Vasváry-házban a művész életműve előtt tisztelgő tárlat. Munkássága elismeréseként többek között Munkácsy-, valamint Kossuth-díjat vehetett át, 2009-ben Pécs város díszpolgára lett.
