Minél később lesz valaki édesanya, annál több elvet körvonalaz magának a gyerekneveléssel kapcsolatban. Terveket szövögetni persze jó dolog, és kell is, de akik már túlestek ezen az életszakaszon, azok pontosan tudják, hogy bizonyos szabályokat lehetetlen betartani. Pécsi anyákat kértünk meg, ők mondják el, mely elvüket dobták a sutba.
Lilla (29) – Cumit azt nem!
„A cumira világéletemben ádáz ellenségként tekintettem. Sosem értettem azokat a barátnőimet és a család női tagjait, akik békés nyugalommal szemlélték, ahogy a gyerek azzal a műanyag szutyokkal a szájában rohangál. Nem hittem el, hogy nincs más lehetőség. Aztán miután megszületett Vivi, és éjszakákon át nem aludtunk, nem volt menekvés. Én egyébként egészen sokáig kitartottam, a férjem előbb megtört. Most viszont nemsokára le kéne szoknia, úgyhogy elképzelhető, hogy elátkozom még azt a napot, amikor a szájába dugtuk a cumit.”
Magdi (34) – Csak értelmes játékokat veszünk!
„Utólag nagyon jót nevetek ezen az ötletemen, hiszen belátható, hogy hosszú távon betarthatatlan. Két sarjunknak – a hétéves fiúnknak és a négyéves lányunknak – ugyanis vannak kívánságaik, amiket ésszerű határokig, de időnként muszáj figyelembe venni. Szivárvány színű mini pónink is van már.”
Kriszti (39) – Nem készítek ötszáz képet a gyerekemről
„Ó, dehogynem! Ezt a döntésemet ugyan még az okostelefon-mánia előtt hoztam meg, de még ha nem így lett volna, akkor is képtelenség volna betartani. Onnantól kezdve, hogy Misi megszületett egyfolytában kattingatunk a géppel (és a telefonnal), hiszen számunkra Ő a leggyönyörűbb, legokosabb és legimádnivalóbb teremtmény. Szerencsére legalább azt meg tudom állni, hogy ne napi ötven képet töltsek fel róla a Facebookra.”
Kitti (32) – Kizárólag a saját ágyában alszik
„Sosem értettem egyet azzal a gyakorlattal, hogy a gyerekek a szüleik között, a közös ágyban aludjanak – most mégis itt tartunk. Két gyerkőcünk van, a kisebbik tizenegy hónapos, a nagyobbik kétéves, úgyhogy elég durva időszak áll mögöttünk, és egyelőre a fogzás miatt még tart is. És hogy miért írtam felül a saját szabályaimat? Egyszerűen azért, mert nagyon hamar teherbe estem újra, így rendkívül kimerült voltam. Szerencsére Bendi – a nagyobbik csemete – már sokszor elalszik egyedül is, de legrosszabb esetben is mi megyünk át aludni az ő szobájába.
Évi (26) – Többször rábízom a nagyira
„Mielőtt anya lettem megfogadtam, hogy engem nem fog teljesen beszippantani az új szerepkör, és amikor tehetem, csinálok magamnak szabadidőt. Aztán megtapasztaltam, hogy ez mennyire nehéz. Félek attól, hogy lemaradok valamiről, ha nem vagyok vele, vagy éppen azon aggódom, hogy a nevelési elképzeléseinket nem tartják majd be a nagyszülők. Nem rosszindulatból persze, csak egyszerűen ők másként gondolják. Levente már 1,5 éves, de még mindig nehezemre esik másra hagyni. Azért remélem, hogy lazulok majd ebből a szempontból.”
Eszter (40) – Higgadt maradok a hisztik alkalmával.
„Alapvetően nyugodt, békés természetű vagyok, elég vastag a cérnám, nehezen lehet kihozni a sodromból, épp ezért teljesen biztos voltam abban, hogy kezelni tudom majd a hisztit kiabálás nélkül is. Hát, így kétszeres anyaként be kell látnom, hogy néha teljesen tehetetlen vagyok, és elveszítem a fejem, sőt néha még meg is hajolok a legkisebb akarata előtt.”
Kata (35) -Nem lesz annyi kütyü!
„A valóság az, hogy a tablettel jobban lehet „zsarolni”, mint az édességgel. Egyszerűen kivédhetetlen, hogy tévézzenek, telefont nyomkodjanak és érdekelje őket a számítógép. A felnőttek körülöttük ezt csinálják, úgyhogy végül is ők csak másolják a környezetüket. Egyébként most már nem érzem ezt akkora problémának, így legalább nem felnőttként kell megküzdeniük a kezelés nehézségeivel. Persze azért szigorúak vagyunk a kütyükkel töltött időt illetően.
Mariann (26) – Nem lesz (annyi) édesség!
„A férjemmel talán még be is tartottuk volna, de a nagy- és keresztszülőket nem tudtuk meggyőzni és az óvoda sem éppen az egészséges életmód temploma. Abban viszont megállapodtunk, hogy keveset és elsősorban minőségi vagy házi termékeket fogyaszthatnak, nagyon-nagyon ritkán fér bele egy-egy elhajlás. A gyerekzsúrokon úgysem lehet kivédeni, hogy chipset egyenek az apróságok.”
