„Emlékezzünk arra, hogy mi történt a haláltáborokban! És emlékezzünk az oda vezető útra. Arra, hogy néhány év alatt hogyan hajtottak fejet gondolkodó polgárok a hatalomnak, és hogy hová vezetett a közöny” – mondta Péterffy Attila polgármester a roma holokauszt emléknapján.
A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának 1972-es határozata alapján augusztus 2-a a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. Mint ismert, 1944. augusztus 3-ára virradó éjjelén számolták fel a nácik az auschwitz-birkenaui lágerben kialakított cigánytábort. Közel háromezer férfit, nőt és gyermeket öltek meg gázkamrákban. A tragikus eseményre idén is megemlékeztek Pécsen, a Lánc utcánál található emlékműnél. A Pécsi Roma Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett koszorúzáson elsőként Péterffy Attila polgármester köszöntötte az érdeklődőket, megemlékezőket.
– A történelem során roma holokausztról, vagy parajmoszról sokáig még csak nem is beszéltek. Németország akkori kancellárja csak 1982-ben ismerte el a roma holokauszt tényét. Arra pedig egészen 1990-ig kellett várni, hogy a romákat a náci rendszer áldozatai közé sorolják – mondta.
Hozzátette: máig nem tudni pontosan, hogy hány roma gyermek, nő és férfi esett áldozatául nácik embertelen tettének.
– A maihoz hasonló megemlékezések végtelenül szomorúak, mégis szükségszerűek. Azért kell emlékeznünk, hogy ilyen borzalom többé ne fordulhasson elő. Hogy soha többé senkinek ne kelljen sárga csillagot, vagy fekete háromszöget viselnie a ruháján. Nekünk, ma mindez már egyenesen felfoghatatlannak tűnik – fogalmazott Péterffy Attila.
A polgármester ezután kiemelte, hogy a nácik nem egyik napról a másikra csaptak le teljes, százezres és milliós nagyságú népcsoportokra: előtte faji törvényeket hoztak és elvették emberi jogaikat, rájuk uszították a náci propagandagépezetet, megbélyegezték, ellenségnek kiáltották ki őket. Még áltudományos hátteret is gyártottak arra – folytatta –, hogy miért kell minden romát gyanúsnak, minden zsidót veszélyesnek tekinteni.
– Ahogy akkoriban hívták, a „cigánykérdésből” előbb cigánytörvény lett, abból pedig munkatáborba hurcoltatás, végül holokauszt. És mindehhez kellett a tömegek néma egyetértése, a fojtott, baljós csend. Ehhez pedig a hatalmi szó, a megfélemlítés. Végül pedig a propaganda végső győzelme, az éveken át épített közöny. Emlékezzünk hát! Emlékezzünk arra, hogy mi történt a haláltáborokban! És emlékezzünk az oda vezető útra. Arra, hogy néhány év alatt hogyan hajtottak fejet gondolkodó polgárok a hatalomnak, és hogy hová vezetett a közöny, a gyilkos csend. Emlékezzünk ma, hogy ez a sok szörnyűség ne történhessen meg holnap – mondta a polgármester.
Ezt követően Radomszki Lászlóné társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár köszöntötte az emlékezőket: beszédében kiemelte, hogy a holokausztot túlélő cigányságtól eltanulhatjuk az életben maradásért folytatott erőfeletti küzdelmet és kiemelte, hogy a holokauszt fájdalmát kizárólag a közösség erejével lehet feldolgozni.
Az eseményen részt vett Hoppál Péter parlamenti képviselő is, aki arról beszélt, hogy a romák kirekesztése és megbélyegzése nem ért véget a második világháborúval, az a kommunizmusban is jelen volt, de felhozta a 2008-2009-es romagyilkosságok példáját is. Ezekből a traumákból tanulnunk kell – mondta –, és „európai emberekként” össze kell fognunk ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg.
Petrovics Gábor, a Pécsi Roma Nemzetiségi Önkormányzat képviselője ezután rövid beszédében hangsúlyozta, hogy az emlékezés hagyománya önmagában kevés: a mindennapok szerves részévé kell tenni a parajmoszról való gondolkodást és meg kell tanulni együtt élni a tragikus történtekkel.
A beszédek és egy kis zenés-táncos műsor után az esemény a roma holokauszt emlékművének megkoszorúzásával ért véget.
