Április 7-én a város Zsolnay Vilmos-díjjal tüntette ki Nőt Béla pécsi képzőművészt a művészetek terén végzett kiemelkedő munkásságáért. A városi díj apropóján beszélgettünk a 74 éves művésszel.
– Műszaki pályán indult volna el, mégis inkább a festészetet választotta. Miért?
– Villamosipari technikusként a Pécsi Orvostudományi Egyetemen dolgoztam és a Műegyetem hallgatója voltam. Párhuzamosan amatőr képzőművészként is dolgoztam. A Műegyetemet a festészet kedvéért abbahagytam, az évek folyamán pedig hivatásos festőművész, majd képzőművész lettem.
– Miként kapcsolódik ez két látszólag eltérő szakma a munkáiban?
– A „műszakiságot”, a precizitást, a szerkesztettséget a Műegyetemen töltött éveim hatása miatt nem tudnám elhagyni képeimből. Ott nem lehetett kamuzni, nem lehetett elnagyolni semmit, akkoriban ugyanis nagyon kemény szabadkézi műszaki rajzokat követeltek ott meg tőlünk. A szerkezeteknek pedig sok munkámban nagy szerepe van, némelyik amolyan műszaki látványrajznak is betudható.
– Mekkora munka van a képeiben?
– Én nagyon tudok fejben dolgozni. Amikor utazok, és nézem a tájat a vonat ablakán keresztül, akkor már fejben festek is. Aztán egy-két nap múlva, mikor nekiállok, fél óra alatt össze is dobok egy akvarellt, vagy egy pasztell képet. Egy miniatűr kép elkészítése viszont sokkal tovább tart. Nálam minél kisebb a kép, annál több munka van vele, hiszen tömörebben kell fogalmazni. De én ezt élvezem.
– Említette, hogy a táj inspirálja. Azonban, ha valaki ránéz a képeire, nem feltétlenül tájat lát bennük.
– Én tájképeimben konkrét dolgokat festek meg úgymond átdolgozva, az élményeimre, hangulataimra hagyatkozva. Ezek elvontabb, absztraktabb képek. A befogadónak, a nézőnek pedig szabad kezet adok az értelmezésben, nem mondom meg, hogy „miről szól” az adott kép.
– Pécset és a pécsi tájat is ilyen formában örökíti meg?
– Én Pécsett születtem, ragaszkodom ehhez a városhoz, ezért Pécset nem tudom absztraktan megfesteni, nem tudom „átírni” azokat az élményeket, amik ide kötnek, soha nem is tudtam. Pécset, a pécsi városképet ezért is ábrázoltam szinte realista grafikai rajzokban egy saját készítésű naptárban, melyet 15 éven keresztül adtam ki.
Nőt Béla 1942-ben született Pécsett. Tanulmányai során műszaki végzettséget szerzett. Rajzol tussal, krétával, készít grafikákat, linómetszeteket, akvarelleket, diópáccal alapozott tusrajzokat, alkot vegyes technikájú képeket. Mesterei voltak: Medgyessy Rózsa, Gebauer Ernő, Kelle Sándor, Soltra Elemér, Horváth Dénes, Cseh László, Pandur József és Gerzson Pál.
A képzőművész 1991-től 25 éven át működtette a pécsi Műhelygalériát, ahol kortársai számára biztosított megmutatkozási lehetőséget. Szerepet vállalt 2012-ben a Gebauer Ernő Emlékév megvalósításában. A Magyar Alkotóművészet Országos Egyesületének, a Pécs-Baranya Művészeti Társaságának, a Kisgrafika Barátok Köre Művészeti Egyesületének és a Művészetbarátok Egyesületének tagja.
