Bár voltak olyan kósza ötletek, hogy hasznosítani lehetett volna a pécsi Magasházat, ám a bontás során előkerült bizonyítékok azt mutatják, aligha lett volna ennek értelme.
IMS – ezt a mozaikszót talán a pécsiek hallották legtöbbször. A rövidítés az Institut za Ispitivanje Materijala, ami az egykori Jugoszlávia Anyagvizsgáló Intézetét takarta. Itt dolgozott az a mérnök, aki a Balkánon oly sokszor előforduló földrengések ellen fejlesztette ki a feszítőpászmás szerkezetű technológiát. Ennek lényege az volt, hogy az egész ház vasbetonszerkezete össze volt kötve, így sokkal rugalmasabb lehetett az épület, ami katasztrófa esetén jól jöhetett.
Igen ám, ez elméletben így is volt, a Magasháznál azonban nagyon komoly hiba csúszott a kivitelezésbe, aminek köszönhetően rozsdásak lettek a betonban lévő vaselemek. Ezért kellett a rendszerváltást egyben otthonváltásként is megélniük a Magasház lakóinak, hiszen 1989-ben egy rutinvizsgálat komoly problémákat fedezett fel a szerkezetben.
A szocialista városvezetés idején, a 2000-es évek elején több százmilliót ráköltöttek a megerősítésére, ami – ez esetben szó szerint – ablakon kidobott pénz volt, hiszen ezt mindenféle komoly hasznosítási terv nélkül tették meg.
És hiába hoztak spanyol-magyar vásárlót, valójában velük csak egy romhalmazt sikerült az utódokra hagyni. A Magasházat újra életveszélyessé nyilvánították, hiszen állapota tovább romlott. A bontás során most ez teljesen egyértelművé vált.
A már eltüntetett Magasház telkének tulajdonosa a felszámolás alatt álló spanyol La Torre 2008 Kft., tehát magával a területtel a felszámoló rendelkezik. Az önkormányzatnak tehát még meg kell szereznie azt, hogy a további fejlesztéseket meg tudják kezdeni. Ezen a helyzeten azonban segít az a Csizi Péter pécsi országgyűlési képviselő által nemrég véghezvitt jogszabály-módosítás, amelynek köszönhetően a város a bontás több mint nettó egymilliárd forintos költségét beszámíthatja a telek visszavásárlásakor.
Az épület helyén a pécsiek kívánságának megfelelően egy igazi közösségi park lesz.
