1728-ban, a londoni Hyde-parkban közel négyórás előadás keretében adták elő J. Guy, J. C. Pepusch és H. Purcell balladaoperáját, a Koldusoperát, melyben jelenetenként és áriánként váltották egymást a szereplők. E szisztémát követi most a Szivárvány Musical Stúdió előadása is, megbolondítva az egészet azzal, hogy eme eredeti mű Kurt Weill kétszáz évvel később komponált muzsikájára elevenedik meg. Április 20-án 17 és 19 órakor ez lesz a stúdió 19 tagjának évad végi vizsgaelőadása is egyben.
Hat évvel ezelőtt a Koldusopera koncert-verziójával állt közönség elé a Szivárvány Musical Stúdió társulata, jövő pénteken pedig a világhírű song-opera koncertszerű előadására vállalkoznak. A kettő közötti különbség abban rejlik, hogy a most felcsendülő, Kurt Weill-féle teljes zenei anyag mellett életre kel a darab szempontjából fontos három prózai jelenet is.
– Egy új szereplő is fölbukkan a színen a Kikiáltó személyében, aki narrátorként segíti a közönséget a cselekmény követésében a kezdetektől egészen a végkifejletig – meséli Papp Zoltán zeneszerző-karmester, a stúdió művészeti vezetője, az előadás rendezője. – A színpadi megvalósításban a J. Guy-J. C. Pepusch-H. Purcell által jegyzett eredeti Koldusopera volt számunkra irányadó, elsősorban a szcenikailag, vagyis nálunk is több személy kelti életre a szereplők zömét. A történet végét megváltoztattuk: a mi verziónkban az angol királyi udvar engedélyezi Bicska Maxinak, hogy két arával távozzon, azaz Lucy is és Polly is a felesége maradhat. Így ér boldog véget a mesénk, és a híres Cápa-dal afféle örömódaként, harangzúgás közepette hangzik fel a fináléban. Ez a song egyébként keretbe foglalja az előadást, a legelején ugyanis három hírhedt vásári dalos is elénekli.
– Előbbre tervezték ezt a produkciót. Miért csúszik a bemutató?
– Ami egyfelől megnehezíti a munkánkat, az másfelől öröm és büszkeség is. Három főszereplőnk amúgy is zsúfolt élete az utóbbi időben még szorosabb időbeosztást igényelt: Bicska Maxi megformálója, Cseh Dávid nemrég rangos megmérettetésre készült, nem is eredménytelenül, hisz az Aradi Nemzetközi Énekversenyen musical kategóriában első helyezést ért el. Reil Evelin, a mi Pollynk, április végén a Pécsi Harmadik Színház Örkény-premierjén debütál prózai szerepben, s az ottani próbaidőszak is komoly figyelmet követelt tőle. Mrs. Peachum életre keltőjében, Fonai Eszterben pedig immár új dalszövegírómat köszönthetem: öt versét zenésítettem meg eddig. Kemény mondanivalójú és lírai sanzonok születtek, közülük négy a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem kottatárában is megtalálható már, s kettőt az intézmény hamarosan megrendezendő sanzonversenyére is kikértek, egy Karafiáth Orsolya- és egy Vass Albert-megzenésítésem mellett. Szóval, sok irányban zajlik az élet, s ez nagyon jó, csak az idő bizonyul néha kevésnek. Ezért csúszott pár hetet a Koldusoperánk. A zenei kíséretet, a hagyományokhoz híven, zongorán most is én szolgáltatom, élőben. A színrevitelben művészeti munkatársként Füsti Molnár Éva volt segítségemre. A stúdió mind a tizenkilenc tagja fellép 20-án a dupla előadásban, amit ebben az évadban már nem is tudunk műsorra tűzni. Várjuk hát a nagyérdeműt, sok szeretettel!
