Varga Gabriella folyamatosan figyeli a nézők kívánságait, s akkor boldog, ha elégedetten csettintő nézők távoznak az Apolló vetítőtermeiből. Az egyetlen pécsi művészmozit vagy inkább jó, élvezhető, emberi alkotásokat játszó filmszínházat üzemeltető alapítvány vezetője szerint a magyar film egy időre tetszhalott állapotba szenderült, de talán ennek az időnek is vége lesz nemsokára.
– A laikusok számára kihívásokkal teli, hatalmas erőfeszítéseket kívánó vállalkozásnak tűnhet manapság kis, ráadásul nem amerikai kasszasikereket játszó mozit üzemeltetni. Mennyiben igaz ez a feltevés?
– Azt az időt éljük, amikor a rétegkultúra bármely formájával foglalkozni kockázatos, s a vállalkozás maga is kihívást jelent. A hozzánk hasonló kis mozikat az alternatív színházakhoz lehet hasonlítani; egy réteget szolgálunk ki. Éppen ezért jobban rá lennénk utalva az állami támogatásokra, s a nézőkre is. Előnyünk viszont, hogy olyan filmeket tudunk bemutatni, amelyeket Pécsett sehol sem játszanak, nehezen hozzáférhetőek, mégis az európai filmgyártás szempontjából jelentős alkotások vagy azok lesznek. Szerencsére az új vetítőgépünknek hála életben tudtunk maradni, így tudjuk folytatni eredeti céljaink elérését.
– Sőt, a nyáron tettek egy kalandot is azzal, hogy amerikai kasszasikereket is a műsorukra tűztek. Milyen eredményekkel járt az akció?
– Valóban kísérletet tettünk erre, de a várakozásaimnak megfelelően nem indultak meg tömegek a nagyterembe. Mindez azt erősíti bennünk, hogy maradnunk kell az eddig bevált receptnél, azaz jó európai, vagy a világ más részein forgatott filmeket kell bemutatnunk.
– Varga Gabriella hogyan került kapcsolatba a mozival?
– Felsőfokú kereskedelmi végzettségem van, de antikvárius oklevelet is szereztem. Korábban könyvesboltban, majd antikváriumban dolgoztam, de idővel úgy éreztem, hogy ezek az ambíciók elfáradtak bennem, ezért váltottam. Az igazat megvallva mindig is rajongtam a filmekért, középiskolásként például filmklubba jártam; a fertőzés tovább terjedt. Így kerültem a Cirko Filmhez, s most már tíz esztendeje dolgozom az alapítványban.
– Mi ad folyamatos motivációt az alapítványnak?
– A tény, hogy színvonalas alkotások készülnek, s ezeket szívesen nézik meg az emberek. Öröm látni a termekből kijövők elégedett arcát, öröm megszerezni olyan filmeket, amelyeket a törzsközönség kérésére kezdünk el felkutatni, vagy olyanokat, amelyek sikereket érnek el európai seregszemléken. Alapítvány vagyunk: nem célunk a profitszerzés, hanem annyit remélünk csak, jól érzik magukat a nézők filmjeinken, a vállalkozás pedig még éppen el tud működni.
– Sokan mondják, hogy drága már moziba járni. Az Apollóba is. Ha olcsóbb lenne a jegy, nem mennének többen?
– Jelenleg hónapról hónapra élünk. Annak is örülhetünk, ha tudjuk fizetni az áramszámlát, az internetszolgáltató csekkjeit. Kísérletet tettünk arra, hogy olcsóbban adjuk a jegyeket, de nem vált be. Pusztán ettől nem lesz több nézőnk. A hozzánk hűséges nézőket díjazzuk inkább: aki visszajáró, minden ötödik filmet ingyen nézheti meg. Az a cél, hogy nézőtábort alakítsunk ki, ehhez pedig – úgy tűnik – ez a legmegfelelőbb eszköz.
– Mi alapján válogatják össze a bemutatott filmeket?
– Figyeljük a külföldi fesztiválokat, a sikereket, a kritikákat, nem utolsósorban pedig közönségünk véleményét. Az első években 100 százalékban ragaszkodtunk a művészfilmekhez, de ma már ezek mellett a könnyedebb, közönségbarát alkotásokat is műsorra tűzünk. Szerencsére nemcsak szomorú, fájdalmas drámák készülnek például kontinensünkön sem, hanem remek mediterrán, dán, belga, francia vígjátékok is.
– Soha nem volt egyszerű kis mozit üzemeltetni. Mi garantálhatja, hogy megmaradjon az Apolló?
– Pécsett nyitottak az európai filmekre, az újdonságokra, a megkapó alkotásokra. Minden filmet eredeti nyelven vetítünk, ráadásul sok száz külföldi egyetemista él és tanul a városban. Így a következő kampányunk elsősorban nekik szól majd. A közösségi oldalakon, a mozi hírét szájról szájra terjesztve szeretnénk még jobban eljutni hozzájuk. A pécsiekben ráadásul hatalmas az igény a magyar filmekre is, ezért abban bízhatunk, hogy ha végre készülnek hazai művek, azokra is sokan eljönnek majd. Az utóbbi egy-két évet megsínylették a készítők, de ez reményeink szerint megváltozik. Már most ősszel lesznek új bemutatók, s jövőre talán ismét készül jó néhány hazai alkotás. Bízunk és remélünk.
