Jönnek a kuponnapok, amiért nem csak a nők, hanem a férfiak is bolondulnak. A vásárlási láz normális, azonban az akciók és a leárazások századában a shoppingolás könnyedén átfordulhat függőséggé, ami már közel sem kellemes nézelődést takar a barátnőkkel, hanem kényszeres pótcselekvést, amire rámehet a vagyonunk és az emberi kapcsolataink is.
Diana hercegnő, Jacqueline Kennedy és Marie Antoinette is szenvedélyes, vagyis kényszeres vásárló volt. Ebből is látszik, hogy nem egy új korképről van szó, hiszen több mint 100 évvel ezelőtt már diagnosztizálták, viszont napjainkban egyre „divatosabb” szenvedélybetegségnek számít. Olyan értelemben divatos, hogy a modern társadalom fogyasztásorientáltsága miatt egyre gyakoribb ez a fajta függőség, amin a kuponnapok, a rendszeres online akciók és csalogató marketingfogások sem segítenek.
Az ördög mindig más arcát mutatja
A kényszeres viselkedéseknek évszázadok óta ugyanazok a gyökerei, csupán a formái változnak a kulturális, társadalmi és szociális hatások következtében. Dr. Nagy László, a PTE Pszichológiai Intézet klinikai szakpszichológusa szerint a két világháború között például vasárnaponként a fővárosban csendőrök őrizték a templomokat, mert az áhítatba gyakran bekiáltottak trágárságokat a hívek, de volt, hogy a félkarú rabló „szedte tömegével az áldozatait”.
Nagyon veszélyes kényszeres viselkedés a szenvedélyes vásárlás
A pszichológus szerint nem lehet éles határokat húzni, inkább dimenziókban, fokozatokban érdemes gondolkodni ezekről a betegségekről. Elmondja, hogy megkülönböztetünk hétköznapi vásárlókat, akik a mindennapi szükségleteik szerint vásárolnak, shoppingolókat, akik rengeteg időt töltenek az áruházakban, de rendszerint csak nézelődnek, és nem verik magukat adósságokba, és vannak a korábban említett impulzív vásárlók, akik a gépszíjas ivókhoz hasonlóan ritkábban vásárolnak, de akkor sokat és kontroll nélkül költenek, valamint ott vannak a kompulzív vásárlók, akik mindenféle önszabályozás nélkül, kényszeresen vásárolnak.
Ezek a betegek szükségtelen árukat vesznek, melyek általában jóval meghaladják pénzügyi lehetőségeiket. A kényszeres vásárló általában elveszti a kontrollt a vásárlás felett, ami először örömöt okoz, majd mikor elmúlik a „hatás”, újból előjön a kényszer. Az ilyen embereknél tömkelegével találnak a lakásukban bontatlan, fölösleges holmikat, általában rengeteg adósságot halmoznak fel, melyek emberi kapcsolataikat is tönkretehetik; súlyosabb esetekben pedig kisebb, nagyobb lopásokat vagy egyéb bűncselekményeket is elkövethetnek.
– A viselkedési zavar hátterében gyakran gyermekkori problémák húzódnak, például alacsony önértékelés, magány, vagy elhanyagoltság. Felnőttkorban a betegek a megvásárolt tárgyaktól várják az érzelmi támaszt, mondhatni másodlagos, hogy mit vesznek meg, a lényeg, hogy pénzt költsenek, hiszen ekkor érzik azt, hogy ők „valakik” – mondja a szakember, majd hangsúlyozza, hogy a magyarokra mégsem a szenvedélyes vásárlás jellemző, hanem a hullámzóan jelentkező impulzív vásárlás, amire nagyon jó érzékkel a kereskedelem rásegít különböző akciókkal és reklámokkal.
Mi leginkább impulzív vásárlók vagyunk, de érdemes résen lennünk!
Mindig az eredeti kórképet kell kezelni! Azzal nem segítünk, ha minden alkalommal a kezére csapunk a betegnek, ha a bankkártyához nyúl, vagy rászólunk, hogy szedje már össze magát.
A szakember szerint nehéz adatokról beszélni, mivel hatalmas a látencia e téren. Minél inkább jóléti társadalomról van szó, annál gyakoribb ez a zavar, egyes források szerint az USA lakosságának a 8,9 százaléka is érintett lehet a betegségben. Magyarországot azonban inkább az impulzív vásárlás „fenyegeti”, amit érdemes komolyan venni, és a kényszeres vásárlás előszobájaként felfogni.
