Egy ideje valami megváltozott. A belváros felélénkülőben van, sorra nyílnak a bisztrók, kávézók, street foodot kínáló helyek. De vajon talpon tudnak maradni? Elég kreatívak, vagy mindenki ugyanazt szajkózza? Mester Zoltán gasztroújságírót faggattuk.
– A street food-őrület a várost is elérte, ugyanakkor még mindig az az érzésem, hogy nálunk kevéske fantázia jellemzi ezt a területet. Téged nem zavar, hogy minden sarokra jut egy gyrosos vagy kebabos?
– Nyilván nem bánnám, ha változatosabb lenne a kínálat, de szerintem annyira nem rossz a helyzet, ráadásul a kebab egy tökéletesen kitalált street food. Emlékezzünk csak vissza, volt idő, amikor mindenhol pizzaszeletet lehetett enni street food gyanánt.
– Vagyis úgy gondolod, ez is elmúlik egyszer?
– Az nem gond, ha gyrost árul valaki, csak készítsen jót! A street food-ra különösen igaz, hogy az emberek nem feltétlenül vagy kizárólag azért vesznek például kebabot, mert kebabot akarnak enni, hanem mert annak a bizonyos helynek a kebabját akarják enni. Nekem is megvan az a két-három helyem Pécsen, ahová, ha kitérőt is kell tenni, de őket választom.
– Azért csak van valami, amit hiányolsz Pécsről?
– A kínálat nem lehet eléggé sokszínű. Én örülnék egy jó magyaros street food bisztrónak, ahol olyan kolbászt, májat, velőt, pacalt, marhanyelvet lehetne enni, mint a piacon, de kényelmesebb környezetben, némi kreativitással, minőségi alapanyagból elkészítve. Burger és szendvics fronton már vannak ígéretes kezdeményezések, de például egy távol-keleti levesezőt, tésztázót szerintem díjaznának a pécsiek. Két-három éve Wéber Tamás kollégámmal nagyon hiányoltuk a balkáni kajákat, és úgy gondoltuk, van bőven potenciál a városban erre, ezért jött az Egylet – Kézműves Söröző & Balkán Bisztró. A kínálattal azóta már nem vagyunk egyedül, ami szintén a változatosságot erősíti.
– Szerinted megélnének ezek a helyek, vagy előbb-utóbb kipurcannak?
– Nem is azt nehéz megítélni, hogy mekkora tömeget tudna megmozgatni egy-egy ilyen hely, hanem hogy hosszú távon sikerül-e kialakítani és megőrizni egy rentábilisan működő formát. Itt jegyezném meg ugyanakkor, hogy szívesen elfelejtkezünk a saját fogyasztói szerepünkről. Ugyanis nekünk, városlakóknak is felelősségünk van abban, hogy a helyi vállalkozások fennmaradjanak. És ez nem csak pénz kérdése lenne. Ha hetente egy kávéra telik, akkor annyi legyen, de azt fogyasszuk el valamelyik helyi kávézóban.
– Ha már itt tartunk…A minőségi kávé is hatalmas trend lett, legalábbis erre következtetek abból, hogy az utóbbi időben több ilyen hely nyitott. Tartós változásról van sz,, vagy bezárnak majd, ahogy pár éve a gyors egymásutánban nyitott levesezők közül néhányan tették?
– Ami külföldön simán megélne Pécsett már korántsem biztos. Kereslet már van, az egészséges versenyhelyzet pedig a vendég szempontjából mennyei helyzetet eredményez. Magam részéről bizakodó vagyok, ha ennyi lelkes ember valósítja meg álmát, teszi bele a megtakarított pénzét, a szakértelmét és szeretetét, akkor nem lehet igaz, hogy ne működjön.
– Sok új vendéglátóhelynél megfigyelhető, hogy újabb és újabb attrakciókkal állnak elő. Csak így lehet?
– Szerintem a legnehezebb a vendéglátásban, hogy a stabil, megbízható minőséget, működést biztosítsa a hely. Azt gondolnánk, ez a legegyszerűbb, pedig aki ezt fenn tudja tartani, már az hatalmas eredmény. Emellett igen, főleg ma, nem kötelező, de érdemes izgalmas, egy-egy eseményre szóló attrakciót szervezni. Ezt a vendégek is szeretik, színesíti a kínálatot, és persze a szervezőnek is izgalmas: különben mi másért szerveznénk meg?
