Pécsnek kétszáz esztendeje van szimfonikus zenekara, s nagyjából ugyanennyi ideje sóvárgott méltó hangversenyterem után. Most, a Kodály Központ felépültével világszínvonalú otthonra lelt a Pannon Filharmonikusok együttese. S életük e fontos pillanata új korszakot is nyit: Horváth Zsolt igazgató nem kisebb feladatot tűzött ki célként, mint hogy meghódítják Európát, előkelő helyet követelvén maguknak a régió vezető szimfonikus zenekarai között.
Ha egyszer megírja életének történetét, korszakváltások sorozatával szembesíti majd olvasóját Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója. Pofon egyszerűnek fog tűnni, ahogy a tervek megfogalmazását minduntalan tett követi, és a szisztematikus szakmai építkezés rendre meghozza gyümölcsét, pedig az út korántsem olyan könnyű.
Horváth Zsolt 2003 óta áll az együttes élén mint annak szakmai irányítója és menedzsere. Úgy véli, akkor érdemes vezetőnek lenni, ha van az embernek értelmes és megvalósítható szakmai programja, amely szűkebb s tágabb körben is támogatottságot élvez. Nem volt hát kérdéses, hogy harmadszor is elindul az igazgatói posztért. Pályázata ,,házon belül”, az együttes körében 93%-os támogatottságot élvezett, aztán egy kilenctagú szakmai bíráló bizottság, majd a városi önkormányzat kulturális bizottsága és a közgyűlés is egyöntetűen melléállt.
– Sosem a névjegykártya érdekelt, csak az, hogy reális-e a cél, amit kitűzünk, s van-e rá fogadókészség?
– Úgy gondolom, az elkövetkező öt évben megkoronázhatjuk a 2003-ban elkezdett munkát. Persze, ez sem a muzsikusok, sem a tulajdonos nélkül nem megy. De immár kijelentő módban beszélhetünk arról, hogy a Pannon Filharmonikusok: egy védjegy, Pécs és a dél-dunántúli régió zenei életének márkája, amelyre sokan büszkék. Az együttes az elmúlt nyolc évben újrapozícionálta magát itthon, a következő időszak pedig arról szólhat, hogy nemzetközi szinten érjük el ugyanezt, s bekerüljünk kontinensünk csúcszenekarai közé. Ehhez nélkülözhetetlen a hangversenyterem. Napjaink gyakorlata, hogy koprodukcióban dolgoznak a zenekarok, s több ország együttműködésében születnek meg a produkciók. Szakmailag, s a Kodály Központ létrejöttével immár infrastrukturálisan is alkalmasak vagyunk rá, hogy ebbe a körbe beszálljunk. 2015-re Pécs aktív résztvevője lehet Közép-Európa nemzetközi zenei hálózatának. Ehhez persze, a zenekaron belüli változásra is szükség van. Nem sokra, de markánsra.
– Mégpedig?
– Virtuóz technikájú, könnyed hangzású, elegáns játékstílusú szimfonikus zenekarrá kell válnunk. A jövőben fontos lesz, milyen gyorsan tanulunk meg sok, új művet, hisz egyre rövidebb a felkészülési idő. A szeptemberben kezdődő évad legfontosabb eleme, hogy Peskó Zoltánt (miután június 30-án lejár a szerződése) Bogányi Tibor váltja a vezető karmesteri poszton. Abban a kritikus pillanatban, amikor 2009 őszén Hamar Zsolt távozott a zenekartól, Peskó Zoltán a legtöbbet tette: hiteles emberként, sok évtizedes nemzetközi tapasztalatával, jelenlétével és rangjával mellénk állt, s képviselte azt a márkát, amit Pannon Filharmonikusoknak hívunk. Csodálatosan zajlott le ez a két hangversenyévad, ám az előttünk álló rengeteg munkát nem várhatjuk el egy 74 éves mestertől. Már amikor 2009 őszén szerződést kötöttünk, közösen gondolkoztunk a továbblépés irányán.
– Bogányi Tiborról mit kell tudnunk?
– A finn karmester-generáció jelentős alakja. Általános iskolás volt, amikor családja az északi országba költözött. A négy testvér közül csak a zongoraművész Gergely jött haza, a többiek a nagyvilágban muzsikálnak. Tibor fantasztikus adottságú, tehetségű és dinamizmusú, nyitott, s nagyon képzett, öt nyelven beszélő művész. Igazi européer. Finn zenekarát is megtartja, de nagyon sok időt tölt majd Pécsett. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, 1+3 éves szerződést írtunk alá vele. Az ő irányításával indul el szeptemberben egy újabb, alapos műhelymunkát igénylő, minőségfejlesztő periódus. Erre gondolva optimista vagyok, de sajnos a nehézségek is minduntalan eszembe jutnak. Mert ha 2015-16-ra reális közelségbe kerülünk ahhoz, hogy Európa egyik csúcszenekarává váljunk, nem odázható tovább például a muzsikusok anyagi megbecsülése.
– Azt nyilatkozta nemrég, hogy a kiváló akusztika leleplezi az elöregedett hangszereket.
– Fúvóshangszer-állományunk teljesen rendezett, tízévente újat kapnak a muzsikusok. A vonósok mostohább helyzetben vannak, jó, ha szökőévente tudunk nekik vásárolni. Most a magánszektorból pórbálok erre forrást találni, bankokat, biztosítókat, cégeket keresek, amelyek megvásárolnának egy-egy hangszert, s használatra kölcsönadnák a művésznek. Egy olyan hangversenyzenekarnak, mint a mienk, e téren is a minőséghez kell ragaszkodnia.
